Egy újabb szó, ami a magyarok ‘lóbuzi’-mivoltát igyekszik igazolni. Hiszen volt már kapcosló, de írtam már a pótlóbuszról is, illetve legutóbb még egy svédasztalos állófogadásba is sikerült belefutni. Talán a nemzeti vágta gyönyörű intézménye is mind ezek miatt alakulhatott ki. De ezt majd egy másik írásban elemezném. *** Hallókészülék. Mily’ Bővebben…
Ãœlsz a saját kis kondérodban, fősz a saját levedben, majd egyszer csak jön egy levél, és lesel ki a fejedből. Így mennek ezek a dolgok… *** „Tudod, néha komolyan elgondolkozom azon, hogy voltaképp mi is van köztünk, mert bizony már nem tudom. Pláne nem tudom ezt azért, mert tettél pár Bővebben…
Prológus: az egyes szavak szándékosan vannak úgy írva, ahogy. Tehát szinte minden szó után jöhetne az ilyenkor megszokott (sic!), de úgy meg több lenne a sic, mint a cikk maga. Így a végén lesz csak egy, az egészre vonatkoztatható sic. A fészbúk hazai térnyerésével egyre több igénytelen kifejezés fészkelte be Bővebben…
Tudod-e, mi az a pinkó? Valószínűleg igen, hiszen neked is van pinkód. Vagy nem? A SIM-kártyáknak is van pinkója, bár azt hibásan „pinkódja”-ként írják valamiért. Mondjuk nehéz a pinkót egy SIM-kártyához kapcsolni, elég értelmetlen a dolog. De ha tudjuk, mi is az a pinkó, akkor talán nem is annyira meglepő, Bővebben…
Milyen hülye szó már az, hogy „reklám”, nem? Miért, neked talán van saját, különbejáratú „reklád”? És akkor mi az a „rekla” mégis? És hol van az én „reklám” helye…? A reklám egyébként egy francia jövevényszó 1860 tájékáról (reclamer [ige]: [el]ismétel, újra elmond), de még akár a német nyelvből is bekerülhetett Bővebben…
Amióta ennyire digitalizálódtam, egyre kevesebbet írok kézzel. Nem, helyesbítek: szinte soha nem írok kézzel. Mert nincs is mit írni, vagy nincs kinek. Jóformán mindent digitálisan intézek, e-mail, SMS, írások… És mindet valamilyen elektronikus formában. Kézzel, tollal, tintával, papírra? Alig. A legutóbbi, ami ilyenre emlékszem, az az volt, mikor a Microsoftnál Bővebben…