Mikulás, makulátlanul
Mikulás
Sokaknak eszébe sem jut, hogy hány kérdőszót vagy rövidke mondatot használunk főnévként. Zavarbaejtő lehet mindez akkor, amikor kisgyermekek környezetében használjuk ezeket a kifejezéseket. Pláne, ha egy általuk szerethető figurára aggatjuk elnevezésként.
Ékes példa erre a “mikulás”, amit ma már ugyan főnévként, és elnevezésként használunk, valójában egy kérdőmondat volt. Lássuk hát a történetét. Mindez még az 1500-as évek beli Rómából ered, amit egészen pontosan meg is említenek a ”Legyetek jók, ha tudtok” című olasz filmben – ebben a részletben 1:16-tól kezdődik:
http://www.youtube.com/watch?v=Fu8Jnnc6kLE
A “mi kulás” kifejezés tehát akkor hangzott el először, amikor Fülöp atya és Cirifiscio távozása után a többi katona megkérdezte vezetőjüktől, aki szorgosan szitkozódott, miután belenyúlt a zsákba:
- “Kulás, kulás…!”
- “Mi kulás, uram?”
A mikulás kifejezést pedig egy arra tévedt másik árva jegyezte meg, és adta tovább a többi gyereknek, azzal együtt, hogy látta a piros ruhás mikulás embert.
Makulátlan
Az előzőhöz szorosan (sz@rosan) kapcsolódó másik kifejezés a “makulátlan”. Ez ugyanebből a történetből származik. Másnap a katonák egymás között beszélgettek az előző éjszaka történt eseményekről, és nézegették a vezetőjük kezét, és látván, hogy az tiszta, mondták is egymásnak, hogy “ma kulátlan”.
Még nem érkezett hozzászólás.
BUD-NYC/DL099 »« Mit tehetsz a Facebookon terjedő videó-scam-ek ellen?