Selena Gomez, Chatroulette, Malév, Viktor, hummerek? Hát persze.

Bejegyzés kelte: 2012. február 10. péntek | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Érkezett, Blog.

Ma kezdett terjedni, az előbb lépte át az 1000 megosztást, miszerint dicső hazánkfia nem mással csetrulettezik, mint Selena Gomezzel, aki megkérdezi tőle, hogy honnan van, mire hősünk megemlíti Magyarországot, és bőszen vagdalkozik a csajnak Puskással, Galambbal, Budapesttel, és a Balatonnal.

Vagyis nem történt más, minthogy előszedte a szokásos szöveget, amit már hallottunk korábban, bár akkor kicsit másként volt még:

‎-Where are you from?
-Budapest.
-Bucharest?
-No. Budapest, Hungary, Chain Bridge, Heroes’ Square, Sziget Festival…
-Ah, Viktor Orban? …
-No, no, Bucharest…

Természetesen most aktualizálta a hős a szöveget a Malévvel, persze Viktor maradt, és jöttek a hummerek… De lássuk magát a képet:

Piszokegyszerű rájönni, hogy miért kamu az egész, csak másoljuk ki a kép közvetlen linkjét, és passzintsuk be iziben a Google képkeresőjébe. Az eredmény alapján látható, hogy furcsa módon a friss csetrulettezés videójába egy 2009-es kép került a művésznő részéről.

Magán a képen egyébként Selena Gomez Facebook oldala is meg van jelölve, ahol a képek között felfedezhető, hogy 2010 májusában járt Budapesten a csaj, így szintén nehéz elképzelni, hogy nem ugrana be neki. Budapestet igen kevés külföldi felejti el.

No persze egy már unalmassá vált poénról is mindig le lehet még rántani újabb bőröket, bár mindezt valami híresség fotójával és Photoshoppal megoldani szerintem minden, csak pont nem vicces.

Napi “teddkiteis”, avagy sokkolj naponta más erőszakos tartalmú képpel!

Bejegyzés kelte: 2012. február 03. péntek | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Érkezett, Blog.

Egy 2 éves kisgyerek megvert egy 3 éves kislányt még 2011 decemberében Leicesterben, tegnap óta meg Facebookon terjed a kislány képe, mint tedd ki te is, ha a gyerekbántalmazás ellen vagy:

‎…Nem kérem hogy tetszikeld..De kérlek oszd meg ha Te is a GYERMEKBÁNTALMAZÁS ellen vagy…
(és a kép)

Szegény kislány. Tényleg. Már az óvodában is csak az erőszak van? Azért szerencsére (még?) nem általános a dolog. De áruld el nekem, számodra nem furcsa a gyerekbántalmazás ellen olyan képpel protestálni, amin egy 2 éves vert meg egy 3 évest? Ugyanis az az abszurd helyzet, hogy gyerekbántalmazni csak felelős, felnőtt ember tud, másik gyerek nem… De az eredeti hír alább:

Mother’s anger as girl, three, is sent home from nursery looking like this after being beaten black and blue by a two-year-old nicknamed Chucky

Az utóbbi napokban volt szerencsém a következőkhöz:

  • felelőtlen vadászok által kibelezett állatokhoz direkt odasétáló család képeihez (Most komolyan, mit várt a tisztelt apuka, mikor meglátta a vérnyomokat? Málnaszörpös nénikék battyogtak a kis kosaraikkal, és ahogy dülöngéltek, ki-kilottyant egy kis szörpike? Vér. Véres lesz az is, amit találsz! De apukából biztosan kibukott a ‘serlokkholmsz’(sic!), és gyerekestül gyorsan felkutatta a tettet. És csodálkozott. Én legalább a gyerekemet nem vittem volna magammal. Vagy utána nem csodálkoznék…);
  • állatkínzás, vagy meggyilkolt állatok képei (Amik ráadásul évekkel ezelőttiek, de persze a forrásnak nem néz utána senki, csak osztja meg bőszen, mert az majd megoldja. Meg hát…);
  • megsérült, megvert gyerekek, emberek képei (Ezek közül a legújabb a tegnap óta terjedő kislány képe, amit kontextusából ragadott ki az azt megosztó illető, és persze behergelte vele az ismerőseit, akik szintén azonnal szétszórták.).

Ezzel kapcsolatban az alábbiak jutottak eszembe, ami biztosan fel sem merül az ilyen képeket megosztókban.

Elsőként jöjjön a habituáció. A habituáció a legegyszerűbb tanulási forma: azok az ingerek, melyek gyakran érnek bennünket, elveszítik a hatásukat. Ha tehát kellően sokszor látsz például egy megvert gyereket, megkínzott állatot, vagy bármi erőszakos, véres képet, egy idő után nem veszed észre. Sem itt, sem másutt. Már egyszerűen nem hat meg. Tehát az összevissza osztogatással segíted. A bántalmazót. Hoppá?

Másrészről pedig: te komolyan szeretsz naphosszat ilyen képeket nézegetni? Ha nem, akkor minek osztod meg? Megosztod, aztán rajtad kívül ugyanezt megteszik mondjuk már 45.000-en, akkor szerinted nem ezzel lesz tele a hírfolyamod 2 napig? Avagy a fagyi visszanyal. Hoppá?

Facebookon meg van lehetőség arra, hogy töröljenek az ismerősök közül, vagy leiratkozzanak a posztjaidról. Tehát a sok ilyen tartalom megosztásával nem segítesz az adott kislányon például, viszont egyre többen lesznek, akik nem kíváncsiak a posztjaidra, mert csak az erőszak sugárzik belőlük.

Az is emberkínzás amúgy, ha folyamatosan erőszakos képekkel sokkolod az ismerőseidet. Az eredményeken meg akkor ne csodálkozz.

A Facebook felhasználási feltételei ráadásul kifejezetten tiltják az erőszakos tartalmú képek, videók, stb. megosztását. Ezeket a feltételeket a Facebook használatával elfogadtad, és magadra kötelező érvényűnek ismerted el. Tehát ha te is megosztod valakitől az adott véres képet, téged is felelősségre lehet vonni, és akár fel is függeszthetik, vagy törölhetik a profilodat. Megéri. Megéri?

SPAM-vadászat: aktuális-e még az adott bármilyen kiírás, kép, segítségkérés?

Bejegyzés kelte: 2012. január 29. vasárnap | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Érkezett.

Az emberek jószándékát szokták kihasználni az olyan képek, amelyek már akár évek óta keringhetnek az interneten. Persze mindig akad valaki, aki még nem találkozott vele, így felkapja, és megosztja, és így behergeli vele az ismerőseit is, akik szintén követik a példáját. A gond ott kezdődik, hogy többüknek fel sem tűnik, hogy az adott képet már fél éve is megosztották, és már akkor is több éves volt.

Az alábbiakban pár arcpirítóan egyszerű lépésből eldönthető, hogy az adott cuccot érdemes-e megosztani, vagy valaki csak már megint előcincált egy idejétmúlt (esetleg eleve kamu) dolgot.

Először is vegyük azokat a dolgokat, amin mindenképp érdemes elgondolkozni, bármiről is szóljon az adott megosztás:

  • csupa nagybetűs, tele helyesírási hibákkal, írásjelhalmozásokkal (száz felkiáltójel, mert annyira nagyon sürgős)
  • sokkoló vagy bizarr kép
  • nincs benne feltüntetve a közzététel dátuma (“holnapután” altatják: jó, de honnan számolva?)
  • nem lehet tudni, hogy ki az eredeti “feladó”, ellenben oda van bökve egy mobilszám
  • érzelmekre hatni akaró szöveg, ami megosztásért könyörög
  • pénzt kap a megosztásért bárki

Ezek alapján már lehet gyanakodni, hogy (már) nincs mögötte valódi tartalom. De az urbanlegends.hu oldal még egy infografikával is összefoglalta, hogy mik a leggyakoribb jelek, amikből szintén kitalálható, hogy nagy valószínűséggel átverés.

Persze ettől még elképzelhető, hogy valós alapja van a dolognak, csak mindössze már réges-régen idejétmúlt. Legjobb példa erre a Rácz Vivien-spam, ami még 2008-ban indult útnak, és akit az internet népe azóta is rendületlenül keres. Bővebben az urbanlegends.hu vonatkozó cikkében.

Most akkor lássuk, hogyan akadhatunk a nyomára egy idejétmúlt kiírásnak, vagy hogyan ellenőrizhetjük, hogy egy megosztott képpel mi a helyzet.

Szöveg esetén:

  1. Ha van telefonszám az adott kiírásban, hát hívjuk fel, és kérdezzük meg, hogy “kezitcsók’lom, a fészbúkon terjed a cucc, aktuális-é még?”, és azonnal kiderül! Persze ezt szinte senki nem teszi meg.
  2. Ha eszünk ágában sincs felhívni, vagy nincs is benne telefonszám, akkor másoljuk ki a megosztott szöveg például 3. mondatát, és illesszük be a Google keresőmezőjébe, majd Enter.
  3. Ha csak fórumokat kapunk találatként, akkor már gyanakodhatunk, de keressük meg a legkorábbi dátumot, ahol szerepel az általunk bemásolt szövegrészlet.
  4. Ha a találat dátuma több hetes vagy még öregebb, felesleges megosztani. A “holnapután altatják” típusú kutya már vagy gazdára talált, vagy elaltatták.
  5. Ha pedig még friss a dolog, akkor sem jelenti azt, hogy aktuális még a dolog, hiszen a felhívásokat ugyan megosztja a nagyérdemű, de az eredményről már hiába tájékoztatna bárki, a segítségkérést megosztják, a “köszi, már megvan” című dolgot meg már nem.

Képek esetén:

  1. Az adott képet megnyitva kattintsunk arra jobbklikkel, és válasszuk a “Kép címének másolása” opciót:
  2. Menjünk a Google képkeresőjébe, és kattintsunk a keresőmező végén a kis kamera-ikonra, vagy ugyanezt megtehetjük a TinEye segítségével is:
  3. Illesszük be az így megjelenő mezőbe a kép előbb kimásolt címét, majd nyomjunk Enter-t:
  4. Ha milliónyi találat vagy cikk van az adott képhez, felesleges megosztani, mert akkor már megtették ezt világszerte millióan.
  5. Figyeljük a dátumokat a megjelenő cikkeknél, vagy nézzük meg, miről szólnak egyáltalán. A fórumokra mutató linkeket azonnal figyelmenkívül is hagyhatjuk. A cikkek dátumai alapján szintén leszűrhető a valószínűsége annak, hogy aktuális-e még.

Még ha valósnak, és aktuálisnak is bizonyul a dolog, akkor is érdemes elgondolkozni azon, hogy mit ér vajon az, ha megosztjuk? Ilyenkor legtöbben azzal védekeznek, hogy így ha ők nem is tudnak segíteni, talán lesz majd valaki az ismerőseik között, aki majd tud. Viszont ha mindenki ugyanígy gondolkozik esetleg, akkor csak terjed az üzenet, de valójában értelmetlenül, hiszen nem segít senki…

Amellett azt is vegyük figyelembe, hogy a különféle véres, vagy más szempontból zavaró tartalmú képek (állatkínzás, sérült gyerekek, stb.) közzétételét a Facebook felhasználási feltételei egyenesen tiltják, hiszen legtöbbször vizuális agressziónak minősülnek. Az ilyen képek megosztása semmit nem használ, de cserébe legalább sokkoljuk az ismerőseinket.

Ajánlott irodalom:

Napi “teddkiteis”, a férfiért a ‘facebukon’…

Bejegyzés kelte: 2012. január 20. péntek | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Érkezett, Blog.

Talán “szakmai ártalom” kezd lenni, de ma már többen megkerestek a lenti gyöngyszemmel, hogy mi a véleményem, és már láttam is többeknél kirakva. De lássuk, van-e értelme az egésznek.

FIGYELMEZTETNI SZERETNÉK MINDENKIT! VAN FENNT A FACEBUKON EGY FÉRFI (JÓZSEF RUGÁSDI NÉVEN). KISGYEREKEKNEK ÍROGAT, TALÁLKÁRA HÍVJA ŐKET!

Tételezzük fel, hogy esetleg igaz a történet, és tényleg létezik egy ilyen nevű “férfi a facebukon”(sic!). Megnéztem, konkrétan 2 embert dobott ki a kereső. Ez NEM jelenti azt, hogy csak 2 férfi van fent ezzel a névvel az oldalon, hiszen be lehet állítani, hogy egyáltalán megjelenítse-e a kereső a profilunkat, vagy sem.

Innentől viszont fennáll annak a lehetősége, hogy olyan személyt vádolunk meg mindezzel, akinek semmi köze nincs ehhez az egészhez. Ilyenkor az meg egy jófajta kis rágalmazás. De ne is ezt nézzük, hanem inkább azt, hogy segíthet-e bármit is egy ilyen szöveg terjesztése.

Ahogyan az álvírusriadóknak, ennek sincs semmi értelme. Nekünk magunknak kell tenni az egész ellen. Lássuk, hogyan.

“KISGYEREKEKNEK ÍROGAT, TALÁLKÁRA HÍVJA ŐKET!”
Most nem azért, de kisgyerekek eleve minek vannak fent a Facebookon? Kisgyermekkor alatt az elsőtől a betöltött harmadik életévig tartó időszakot értjük. Ennyi idős gyerekek meg nemhogy olvasni vagy írni, de pláne a találkára nem tudnak elmenni, így őket felesleges félteni… Mellesleg ki az, aki az iskolás korúnál fiatalabb gyerekét internetezni engedi, felügyelet nélkül?

Oké, tételezzük fel, hogy a fenti szöveget kiötlő csak hibásan használta a kisgyerek szót, és mondjuk 14 éves korral bezáróan értette. Ebben az esetben merül fel a szülői felelősség kérdése a nevelés kapcsán. Manapság már az amerikai limonádé komédiákból is az csöpög, hogy a gyerek be van idomítva, hogy idegennel nem állunk szóba, és ez igaz nem csak a való életben, de még az interneten is.

Ezen felül, ha mégis megesett a baj, és leveleket írogat az említett férfi, és találkára hívja a gyereket, a tisztelt szülő, akinek a gyerekével mindez a levelezgetés (állítólag) megesett, miért nem nyomtatta ki a bizonyítékot, és tett feljelentést a rendőrségen?

Amellett a Facebook is igen szigorúan veszi ezeket a dolgokat, erre szolgál a “Report conversation…” (Beszélgetés jelentése) opció az adott üzenetváltásnál. És mindemellett azzal is ki lehetne védeni mindezt, ha a biztonsági beállításokban átállítanánk, hogy ne az egész világ lássa, ha a gyerek kötelezőnek érzi, hogy kissé meredek képeket tegyen ki magáról, vagy hogy ne írhassanak neki vadidegenek.

És hogy van-e értelme terjeszteni a fentieket? Nincs. A fenti csak egy név, ráadásul könnyen lehet, hogy neki épp semmi köze nincs a történethez, de így lejáratásnak jó. Óvatosnak pedig enélkül is óvatosnak kellene lenni, amin sem ez a név, sem másik kiírása nem fog változtatni. Ennyire azért ne legyünk naivak.

***

Azóta megjelent egy cikk Eszetlen pedofilvadászat a Facebook magyar oldalain címmel, ami pontosan leírja azt, hogy még ha esetleg igaz is a fenti történet, mik azok a hibák benne, ami miatt a spameken edzett többség már csak legyint, hogy “na tessék, csak egy újabb marhaság”, illetve arról is szót ejt, hogy a találomra bejelölt 50 emberből 48 kérdés nélkül visszajelölt egy frissen létrehozott kamu felhasználót… Érdemes elolvasni.

“Az Európai Unió által betiltott reklám”

Bejegyzés kelte: 2011. december 27. kedd | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Érkezett, Blog.

Terjed, mint a vírus. Sokan fel sem kapnák rá a fejüket, ha nem lenne benne, hogy betiltották. Persze nem tiltották ám be sehol, főleg nem foglalkozott ilyesmivel az Európai Unió, az csak bulváros hangulatkeltés.

Ugyanakkor felmerül a gondolat, hogy miért kell ilyen etikátlan, bulváros baromságot melléhazudós módszerrel terjeszteni valamit. Hiszen a jó bornak sem kell cégér, eladja az önmagát. Ha valami minőségi, azt úgyis felkapják. Ha tehát valami esetén ilyen ócska módszerekhez kell folyamodni, hogy terjedjen, ott már érdemes gyanakodni…

Aztán persze ha rákérdez bárki, hogy “na és mégis miért tiltották be”, jönnek a hablatyolások, és az olyan válaszok, amikről csak remélheti a kérdező, hogy a válaszadó maga sem gondolhat komolyan akkora baromságot, mint amit állít. Lásd az alábbi beszélgetést:

- Miért tiltották be?
- Most mondta egy volt sulitársam (gyakorlatilag: hozéármándó nagynénjének a fiának az unokájának a lányának a testvérének a veje), hogy a hossza miatt…

Láthatóan gőze nem volt az illetőnek arról, hogy miért tiltották be, ami nem csoda, hiszen nem tiltották be. De pont a hosszára hivatkozni már végképp baromság. A televízióknál a reklámszpotokért az általuk felhasznált adásidő, tehát az adott szpot másodpercekben mért hossza alapján szoktak pénzt kérni, így egy közel 5 perces kisfilm egyszerűen nem fér bele reklámként, és ráadásul iszonyatosan drága is lenne.

A másik fontos szempont a hossz kapcsán az ergonómiája. Ha egy szpot 30 másodpercnél hosszabb, rengetegen elkapcsolnak róla, így szintén értelmetlen lenne leadni.

Tehát a cím több szempontból is alapos csúsztatásokkal él:

  • szerepel benne egy nagy hatalom
  • a betiltás szó használata, ami az elnyomás érzését szándékozik sugallni
  • reklámnak minősít egy kisfilmet

A cím tehát nem csak részeiben valótlan, hanem egészében is.

Nem azzal van a baj, hogy fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy a hazai termékek vásárlásával a hazai gazdaságot, és így gyakorlatilag saját magunkat támogatjuk, hiszen ez a cél pozitív! Hanem azzal a módszerrel, hogy hazugságok, és bulváros szóhasználat kell ahhoz, hogy terjedjen az ige.

Csak esetleg jusson eszünkbe az, hogy ha mindig mindent túlhangsúlyozunk, egy idő után már immunisak lesznek rá az emberek, ha mindig minden szenzációs űberszenzáció. Mint mikor valaki feleslegesen kiált farkast, és mikor az tényleg eljön, már senkit nem érdekel.

//ps.: Ez az a dicső kisfilmAz Európai Unió által betiltott reklám (YouTube)

HÁHÁ! BRÉKING! A kisfilmet készítő cég válasza:

Ezúton tájékoztatunk Mindenkit, miután az interneten az a hír terjed, hogy az EU betiltotta a Válassz Magyart! kisfilmünket, hogy a hírnek semmilyen valóságalapja nincsen!

A kisfilm idén január óta látható az interneten, de annak rövidebb változatai az AMC-vel együttműködve nyáron a TV csatornákon is mentek. Ez egy téves információ, ami úgy látszik, hogy sokak érdeklődését felkeltette és így a film terjesztését újra elindította. Ez utóbbinak örülni kell, hiszen a film népszerűsítése vélhetően hozzájárul a magyar termékek vásárlásának fellendítéséhez.

Magyar Termék Nonprofit Kft.