{"id":1595,"date":"2011-03-07T09:39:28","date_gmt":"2011-03-07T08:39:28","guid":{"rendered":"http:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/?p=1595"},"modified":"2011-03-07T09:39:28","modified_gmt":"2011-03-07T08:39:28","slug":"mondani-konnyu","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/2011\/03\/07\/mondani-konnyu\/","title":{"rendered":"Mondani k\u00f6nny\u0171\u00e2\u20ac\u00a6"},"content":{"rendered":"

Annak idej\u00e9n, mikor m\u00e9g iskolapszichol\u00f3gusk\u00e9nt dolgoztam, szinte minden h\u00e9ten volt egy-k\u00e9t kissr\u00e1c, n\u00e9ha m\u00e9g egy-egy l\u00e1ny is, akik mind ugyanazt az \u00f6r\u00f6k\u00e9rv\u00e9ny\u0171 k\u00e9rd\u00e9st tett\u00e9k fel, gondolv\u00e1n, majd tudom r\u00e1 a v\u00e1laszt:
\n– „Szeretem. De nem merem neki megmondani, mert f\u00e9lek, hogy \u0150 nem, \u00e9s ki fog nevetni. Mib\u0151l tudhatom meg, hogy \u0150 is szeret-e?”<\/em>
\nIlyenkor persze pr\u00f3b\u00e1lod a sz\u00fcnet p\u00e1r perce alatt az \u00f6sszes ilyet\u00e9n tud\u00e1st egybes\u0171r\u00edteni, \u00e9s nem nagymonol\u00f3got el\u0151adva felvezetni az ifj\u00fa delikvensnek, hogy h\u00e1t b\u00e1r lehet, hogy kudarc lesz a v\u00e9ge, de bizony oda kell menni, \u00e9s meg kell k\u00e9rdezni azt a kisl\u00e1nyt (vagy ugye a l\u00e1nyok eset\u00e9n a kissr\u00e1cot), hogy mit gondol a dologr\u00f3l, \u00e9s kider\u00fcl. Azt\u00e1n 1-2 napon bel\u00fcl \u00e1ltal\u00e1ban lehetett v\u00e1rni az eredm\u00e9nyt, mert aznap \u00e1ltal\u00e1ban egyik\u00fck sem mert bepr\u00f3b\u00e1lkozni a sz\u00edve v\u00e1lasztottj\u00e1n\u00e1l.<\/p>\n

Egyik nap az egyik nyolcadikos t\u00e9vedt be. Hallgatag fi\u00fa volt, de r\u00e9g\u00f3ta rendszeresen megfordult n\u00e1lam a legk\u00fcl\u00f6nf\u00e9l\u00e9bb k\u00e9rd\u00e9sekkel, amivel az \u00e1tlag nyolcadikosokn\u00e1l sokkal nagyobb intelligenci\u00e1r\u00f3l tett tan\u00fabizonys\u00e1got. De ilyesmivel most fordult hozz\u00e1m el\u0151sz\u00f6r. Az egyik kis hatodikos l\u00e1nyk\u00e1t n\u00e9zte ki mag\u00e1nak. Egy ideje m\u00e1r elj\u00e1rk\u00e1ltak egy\u00fctt a sz\u00fcnetekben, iskola ut\u00e1n egy\u00fctt mentek hazafel\u00e9, \u00e9s megl\u00e1t\u00e1sa szerint a kisl\u00e1ny is szeretett id\u0151t t\u00f6lteni vele. Az udvariass\u00e1gb\u00f3l elk\u00f6vetett „add-a-kezed-hadd-seg\u00edtsek”, vagy egy-egy szimpla bar\u00e1ti \u00f6lel\u00e9sn\u00e9l t\u00f6bb sosem t\u00f6rt\u00e9nt k\u00f6zt\u00fck. Azt\u00e1n mikor elj\u00f6tt a tavasz, valahogy \u0151t is elkapta az eg\u00e9sz sodra, \u00e9s megfordult a fej\u00e9ben, hogy tal\u00e1n lehetne ez t\u00f6bb is.<\/p>\n

Feltette h\u00e1t nekem egyik nap \u0151 is a nagy k\u00e9rd\u00e9st, amit el\u0151tte m\u00e1r annyian. Persze a v\u00e1laszom most is csak annyi lehetett, hogy biztosra tudni \u00fagyis csak akkor lehet, ha megk\u00e9rdezed. P\u00e1r pillanatig csak n\u00e9zett r\u00e1m nagy \u0151zikeszemekkel, de l\u00e1tszott rajta, hogy bel\u00e1tja a dolgot. Megcs\u00f3v\u00e1lta a fej\u00e9t, \u00e9s csak ennyit mondott:
\n– „Mondani k\u00f6nny\u0171. De megtenni\u00e2\u20ac\u00a6”<\/em> – azzal megk\u00f6sz\u00f6nte a tan\u00e1csot, \u00e9s elsietett \u00f3r\u00e1ra.<\/p>\n

Kihaszn\u00e1lva az \u00f3ra ny\u00fajtotta nyugalmat, befejeztem egy munk\u00e1t a g\u00e9pen, majd elmentem eb\u00e9delni. A sz\u00fcnet kezdete ut\u00e1n \u00e9rtem vissza, \u00e9s m\u00e1r ott toporgott az ajt\u00f3 el\u0151tt a l\u00e1nyka. Meg is fordult a fejemben, hogy ilyen gyorsan nem besz\u00e9lhettek, hiszen m\u00e1r majdnem csengettek az \u00f3r\u00e1ra, mikor a sr\u00e1c elszaladt. A l\u00e1nyka arc\u00e1n sem l\u00e1ttam semmi zaklatotts\u00e1got, ink\u00e1bb pont ellenkez\u0151leg.<\/p>\n

Nem is kellett k\u00e9rdezni, mondta \u0151 mag\u00e1t\u00f3l. Hogy h\u00e1t igen. Tetszik neki. J\u00e1rk\u00e1lnak egy\u00fctt egy ideje, \u00e9s h\u00e1t ez a fi\u00fa annyira f\u00e9l\u00e9nk vagy valami, hogy \u0151 m\u00e1r bizony meg akarja neki mondani, hogy neki bizony tetszik, de h\u00e1t nem tudja, hogy merje-e vagy nem. Sz\u00edvem szerint tal\u00e1n el\u00e1rultam volna neki, hogy merheted bizony, mert \u0151 is ugyan\u00edgy \u00e9rez, de ezt a pillanatot nekik kettej\u00fcknek kell \u00e1t\u00e9lni minden apr\u00f3 rezd\u00fcl\u00e9s\u00e9vel. \u00cdgy \u0151 is csak a „szok\u00e1sos” \u00fatraval\u00f3t kaphatta, de teljesen felvidult arccal szaladt el az \u00f3r\u00e1ra.<\/p>\n

„Tal\u00e1n ma d\u00e9lut\u00e1n, vagy holnap m\u00e9g szebb lesz nekik a tavasz, mint eddig m\u00e1skor.”<\/em> – jutott az eszembe, \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg nem is t\u00e9vedtem benne. Persze tan\u00e1csokat osztani, f\u0151leg gyerekek k\u00f6z\u00f6tt sokkal egyszer\u0171bb, mint ugyanezt a saj\u00e1t \u00e9let\u00fcnkben is alkalmazni.<\/p>\n

Ekkor kopogott be a rajztan\u00e1r-kollegina, hogy \u00fclj\u00fcnk m\u00e1r ki a megszokott k\u00e1v\u00e9ra a kertbe, am\u00edg az \u00f3ra tart, \u00fagyis sz\u00e9p az id\u0151. Persze nem hezit\u00e1ltam sok\u00e1ig, egy k\u00e1v\u00e9, pl\u00e1ne az \u0151 t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban, mindig a nap legjobb r\u00e9sze volt.<\/p>\n

\u00c9s hab\u00e1r minden kis ifj\u00fa h\u0151sszerelmesnek azt mondtam, hogy meg kell k\u00e9rdezni a m\u00e1sikat, k\u00f6zben \u00e9n magam is nagyon j\u00f3l tudtam, hogy mondani k\u00f6nny\u0171\u00e2\u20ac\u00a6<\/em> De tal\u00e1n majd most. Vagy ha m\u00e1s nem, h\u00e1t holnap. Holnap \u00fagyis p\u00e9ntek. \u00c9s akkor h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n\u00e2\u20ac\u00a6<\/p>\n

Le\u00fclt\u00fcnk a padon, \u00e9s innent\u0151l \u00f6sszefolyik a dolog. Az egyik pillanatban m\u00e9g azt mes\u00e9lte, hogy az egyik p\u00e9nzes sz\u00fcl\u0151 bej\u00f6tt balh\u00e9zni, mert adott egy szaktan\u00e1rit az izg\u00e1ga k\u00f6l\u00f6knek, ami\u00e9rt az \u00f6sszet\u00e9pte az \u00f3ra el\u0151tt m\u00e1sok munk\u00e1it, mire \u00e9n bar\u00e1tilag \u00e1t\u00f6leltem, a t\u00f6bbi meg egyszer\u0171en j\u00f6tt mag\u00e1t\u00f3l, szavak n\u00e9lk\u00fcl is. P\u00e1r hossz\u00fa pillanatra az eg\u00e9sz k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk l\u00e9v\u0151 vil\u00e1g egyfajta narancssz\u00edn k\u00f6d m\u00f6g\u00e9 rejt\u0151z\u00f6tt, elhalkult a mad\u00e1rcsivitel\u00e9s, a v\u00e1ros moraja, minden. Majd a szem\u00fcnket les\u00fctve somolyogtunk \u00e9s pirultunk mind a ketten, \u00e9s rem\u00e9lt\u00fck, hogy senki sem l\u00e1tta meg.<\/p>\n

\u00c9s akkor j\u00f6ttem r\u00e1, hogy mondani ugyan val\u00f3ban k\u00f6nny\u0171, de megtenni sem olyan neh\u00e9z, mint azt sokszor gondoljuk.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Annak idej\u00e9n, mikor m\u00e9g iskolapszichol\u00f3gusk\u00e9nt dolgoztam, szinte minden h\u00e9ten volt egy-k\u00e9t kissr\u00e1c, n\u00e9ha m\u00e9g egy-egy l\u00e1ny is, akik mind ugyanazt az \u00f6r\u00f6k\u00e9rv\u00e9ny\u0171 k\u00e9rd\u00e9st tett\u00e9k fel, gondolv\u00e1n, majd tudom r\u00e1 a v\u00e1laszt: – „Szeretem. De nem merem neki megmondani, mert f\u00e9lek, hogy \u0150 nem, \u00e9s ki fog nevetni. Mib\u0151l tudhatom meg, […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[2],"tags":[],"class_list":["post-1595","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-blog"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1595","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1595"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1595\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1595"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1595"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1595"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}