El\u00e9g kor\u00e1n volt m\u00e9g, kilenc k\u00f6r\u00fcl lehetett. Nem ez volt az els\u0151 eset, hogy kicsit t\u00f6bbet ittam a kellet\u00e9n\u00e9l. De ez volt az els\u0151, amikor minden vacakul j\u00f6tt \u00f6ssze mell\u00e9. Kidobott a pasim, a t\u00f6bbiek mind lel\u00e9ptek valamerre, \u00e9n meg egyed\u00fcl csetlettem-botlottam, m\u00edgnem ledobtam magam egy \u00fcres sz\u00e9kre. Az emberek csak \u00f6ml\u00f6ttek k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, de \u00e9n nem nagyon fogtam fel bel\u0151le semmit, nem is \u00e9rdekelt. Sem \u0151k, sem m\u00e1s. Csak \u00fcltem ott, sz\u00e9d\u00fcltem, \u00e9s kezdtem igaz\u00e1n szarul \u00e9rezni magam. Felkeltem, hogy elinduljak haza, ott tal\u00e1n egy kis nyugalmat tal\u00e1lok, \u00e9s \u00f6sszekucorodhatok a takar\u00f3m alatt. El\u00e9g durv\u00e1n n\u00e9zhettem ki, mert az emberek kit\u00e9rtek az utamb\u00f3l. Nem akartam \u00f6sszetal\u00e1lkozni senkivel, el\u00e9gg\u00e9 \u00e9gett a pof\u00e1m a rosszall\u00f3 pillant\u00e1sokt\u00f3l. Lehajtottam h\u00e1t a fejem, les\u00fct\u00f6ttem a szemem, \u00e9s csak pr\u00f3b\u00e1ltam min\u00e9l hamarabb kijutni. M\u00e1r csak m\u00e9terekre voltam a kij\u00e1ratt\u00f3l…<\/p>\n
\u00c9s ekkor futottam \u00f6ssze vele. Nem vettem \u00e9szre ugyanis, hogy ott \u00e1ll el\u0151ttem, \u00e9s nekimentem, majd egyens\u00falyomat vesztve csak bel\u00e9 tudtam kapaszkodni. Istenem, annyira sz\u00e9gyelltem magam, ami\u00e9rt \u00edgy l\u00e1t… Ismert\u00fck egym\u00e1st m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta, pont ez\u00e9rt sz\u00e9gyelltem magam annyira. De \u0151 nem vetett r\u00e1m rosszall\u00f3 pillant\u00e1st, hanem csak mosolygott r\u00e1m. Karonfogott, \u00e9s kiment\u00fcnk. V\u00e9gre kint. J\u00f3l esett a friss, kiss\u00e9 h\u0171s leveg\u0151. De rosszul voltam, \u00e9s egyre rosszabbul lettem. Nem kellett volna annyit innom, futott \u00e1t az agyamon, de m\u00e1r mindegy volt. Nem \u00e1lltam biztosan a l\u00e1bamon, de \u0151 biztosan tartott, nem estem el. Kiss\u00e9 elcsuklott \u00e9s remegett a hangom, \u00e9s magam is meglep\u0151dtem, hogy kimondtam, mert legink\u00e1bb csak gondoltam:<\/p>\n
– „Vigy\u00e9l haza k\u00e9rlek, nem vagyok j\u00f3l… Vigy\u00e9l haza… de hozz\u00e1d… any\u00e1m\u00e9k… nem l\u00e1thatnak meg \u00edgy…”<\/p>\n
A buszon elf\u00e9szkeltem magam az \u00f6l\u00e9ben, \u00e9s \u0151 is \u00e1t\u00f6lelt, hogy ne cs\u00fasszak le. Sosem volt k\u00f6zt\u00fcnk semmi t\u00f6bb. A buszb\u00f3l t\u00f6bbre nem eml\u00e9kszem, csak az j\u00e1rt a fejemben, hogy ki ne dobjam a taccsot. Azt\u00e1n v\u00e9gre \u00fajra a h\u0171v\u00f6s szell\u0151 cir\u00f3gatta az arcomat, \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny perccel k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r a szob\u00e1j\u00e1ban voltunk. Led\u0151ltem az \u00e1gyra, \u00e9s nem eml\u00e9kszem t\u00f6bbre.<\/p>\n
***<\/p>\n
Hajnali kett\u0151 volt, mikor magamhoz t\u00e9rtem. Egy pillanatig azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Szomjas voltam, \u00e9s sz\u00e9d\u00fcltem, \u00e9s rosszul voltam. Majd k\u00f6rbetapogat\u00f3ztam, \u00e9s siker\u00fclt felkapcsolni az \u00e1gy mellett a l\u00e1mp\u00e1t. Ott fek\u00fcdtem egy \u00e1gyban, ami nem az eny\u00e9m volt, egy idegen szob\u00e1ban, a fels\u0151m \u00e9s a nadr\u00e1gom az \u00e1gy mell\u00e9 dobva, csak egy ismeretlen p\u00f3l\u00f3 \u00e9s feh\u00e9rnem\u0171 volt rajtam. Pillanatig bep\u00e1nikoltam, hogy mi is van, hol is vagyok, mi is t\u00f6rt\u00e9nt… A m\u00e1sik oldalra fordultam, de az \u00e1gy m\u00e1sik fele \u00fcres volt. Kezdett \u00f6ssze\u00e1llni a k\u00e9p, \u00e9s r\u00e1j\u00f6ttem, hol is vagyok. Felvillantak k\u00e9pkock\u00e1k, hogy hazahozott, hogy adott egy p\u00f3l\u00f3t, \u00e9s hogy led\u0151ltem, de akkor most hol van? \u00c9s mi t\u00f6rt\u00e9nt…?<\/p>\n
Kicsit neh\u00e9z volt m\u00e9g gondolkozni. A d\u00f6rg\u00e9s teljesen v\u00e1ratlanul j\u00f6tt, \u00edgy a sz\u00edvem is majd kiugrott a hely\u00e9r\u0151l, annyira megijedtem – odakint elkezdett szakadni az es\u0151, \u00e9s egyik vill\u00e1m a m\u00e1sik ut\u00e1n szabdalta az eget, mik\u00f6zben egyik d\u00f6rren\u00e9s robaja k\u00f6vette a m\u00e1sikat. F\u00e9ltem, mert egyed\u00fcl voltam, \u00e9s f\u00e9lek, ha ilyen \u00edt\u00e9letid\u0151 van. Felkaptam a takar\u00f3t, \u00e9s lekapcsolva a villanyt, kimentem a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba inni. Kicsit megijedtem, mert nem volt semerre, \u00edgy visszafel\u00e9 ben\u00e9ztem a nappaliba. A vill\u00e1mok nappali f\u00e9nyt adtak m\u00e1sodpercekre, \u00edgy l\u00e1ttam, hogy ott alszik a d\u00edv\u00e1nyon… Pedig tehetett volna velem b\u00e1rmit, k\u00e9ptelen lettem volna ellen\u00e1llni, vagy nemet mondani. Tudtam, hogy t\u00f6bbet jelentek neki, mint egy szimpla bar\u00e1t, \u00e9s itt volt a lehet\u0151s\u00e9g, hogy ezt kihaszn\u00e1lja. De \u0151 nem tette.<\/p>\n
Egy \u00fajabb d\u00f6rren\u00e9s az ablakot is iszonyatos er\u0151vel r\u00e1zta meg, \u00e9n meg odah\u00faz\u00f3dtam gyorsan a d\u00edv\u00e1ny v\u00e9g\u00e9hez, de nem akartam felkelteni. B\u00e1rmit tehetett volna velem, \u00e9s m\u00e9gsem tette, pedig tudtam, mennyire szeretn\u00e9… Ez j\u00e1rt a fejemben, \u00e9s kicsordult: elkezdtem szipogni. \u00dajabb iszonyatos erej\u0171 d\u00f6rren\u00e9s r\u00e1zta meg szinte az eg\u00e9sz h\u00e1zat, mik\u00f6zben a vill\u00e1mok egym\u00e1st korb\u00e1csolt\u00e1k. \u00c9n meg ott szipogtam, amire v\u00e9g\u00fcl felpillantott, \u00e9n meg ott \u00fcltem a d\u00edv\u00e1ny v\u00e9g\u00e9ben a takar\u00f3t szorongatva, \u00e9s remegtem a f\u00e9lelemt\u0151l.<\/p>\n
Megfogta a kezemet, \u00e9n pedig odab\u00fajtam hozz\u00e1, min\u00e9l szorosabban, \u00e9s halkan elkezdtem pityeregni, \u0151 pedig \u00e1t\u00f6lelt, \u00e9s adott a homlokomra egy l\u00e1gy puszit, \u00e9s megsimogatta a buksimat. Csak szor\u00edtottam magamhoz, mintha ki akarna szakadni egy darab a vil\u00e1gb\u00f3l, \u00e9s azt k\u00e9ne visszatartanom. Ahogy \u00edgy pityeregtem a karjai k\u00f6zt, \u00e9s k\u00f6zben \u00e1t\u00f6lelt, v\u00e9g\u00fcl elnyomott az \u00e1lom.<\/p>\n
Nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi m\u00e1s. De ez pont \u00edgy volt t\u00f6k\u00e9letes. Mert ez az \u00e9jszaka, amit a karjaiban t\u00f6lthettem, t\u00f6bbet jelentett mindenn\u00e9l. Tal\u00e1n csak most \u00e9rtettem meg, hogy mennyire sokat jelent nekem, \u00e9s megtapasztalhattam egyben azt is, \u00e9n mennyire sokat jelentek neki. De tal\u00e1n titkon mindketten tudjuk, hogy nem m\u0171k\u00f6dhetne.<\/p>\n
Mikor haza\u00e9rtem, \u00e9s egyed\u00fcl maradtam \u00edgy este, olyan furcs\u00e1n egyed\u00fcl \u00e9rezem magam n\u00e9lk\u00fcle. R\u00e1j\u00f6ttem, hogy sz\u00fcks\u00e9gem van r\u00e1. Jobban, mint eddig. \u00c9s hogy vele akarok lenni. Hi\u00e1nyzik az \u00e9rint\u00e9se…. Az \u00f6lel\u00e9se… A parf\u00fcmj\u00e9nek az illata… Hi\u00e1nyzik… Nem is \u00edrom ezt tov\u00e1bb, megyek, \u00e9s felh\u00edvom…<\/p>\n
Nem, nem tehetem ezt vele…! Azt sem tudom, mit \u00e9rzek igaz\u00e1b\u00f3l \u00e9s k\u00fcl\u00f6nben is \u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1! Mit k\u00e9ne tennem?! Bele fogok ebbe \u0151r\u00fclni…<\/p>\n
Felh\u00edvom, alhatok-e megint n\u00e1la.<\/p>\n
Igen! <3<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
El\u00e9g kor\u00e1n volt m\u00e9g, kilenc k\u00f6r\u00fcl lehetett. Nem ez volt az els\u0151 eset, hogy kicsit t\u00f6bbet ittam a kellet\u00e9n\u00e9l. De ez volt az els\u0151, amikor minden vacakul j\u00f6tt \u00f6ssze mell\u00e9. Kidobott a pasim, a t\u00f6bbiek mind lel\u00e9ptek valamerre, \u00e9n meg egyed\u00fcl csetlettem-botlottam, m\u00edgnem ledobtam magam egy \u00fcres sz\u00e9kre. Az emberek […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[2],"tags":[3],"class_list":["post-226","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-blog","tag-publikacio"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/226","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=226"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/226\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=226"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=226"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=226"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}