{"id":30,"date":"2006-12-26T03:44:36","date_gmt":"2006-12-26T02:44:36","guid":{"rendered":"http:\/\/jadeye.hu\/blog\/?p=30"},"modified":"2006-12-26T03:44:36","modified_gmt":"2006-12-26T02:44:36","slug":"amikor-valami-nem-csak-arrol-szol","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/2006\/12\/26\/amikor-valami-nem-csak-arrol-szol\/","title":{"rendered":"Amikor valami nem csak arr\u00f3l sz\u00f3l…"},"content":{"rendered":"

Rengetegen csak azt akarj\u00e1k, h\u00e1t baj, ha valaki nem?<\/strong><\/p>\n

Sz\u00f3val cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k (december 21)…<\/p>\n

H\u00e1t els\u0151 k\u00f6rben az est\u00e9m a Greenpeace-es kar\u00e1csonyoz\u00e1ssal indult. Mondjuk ez \u00e9vben kor\u00e1ntsem volt olyan hangulata az eg\u00e9sznek, mint p\u00e9ld\u00e1ul m\u00falt \u00e9vben. A legt\u00f6bb ember csak ben\u00e9zett egy r\u00f6vid id\u0151re, \u00e9s mennie kellett. Ez\u00e9rt nem is \u00e9rtettem, mi\u00e9rt kell az eg\u00e9sz dolgot cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k est\u00e9re szervezni… Elvittem magammal a marad\u00e9k k\u00e9t deci Gin-emet, ami v\u00e9g\u00fcl elfogyott ugyan, de m\u00e1st nem is ittam eg\u00e9sz este. Egy csom\u00f3 olyan ember nem tudott elj\u00f6nni, akinek az\u00e9rt \u00f6r\u00fcltem volna. Mindenesetre valamikor k\u00e9s\u0151n elindultam hazafel\u00e9, mert m\u00e1snap dolgoznom kellett, \u00edgy nem maradhattam t\u00fal sok\u00e1ig.<\/p>\n

A M\u00f3ricz k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n j\u00e1rhattam, mikor megcs\u00f6rrent a telefonom, Viv volt az:
\n– „Szia… \u00d6hm… Merre j\u00e1rsz?” – k\u00e9rdezte.
\n– „Most leszek a M\u00f3riczon. Mert?” – k\u00e9rdeztem vissza.
\n– „Akkor egy 20 percen bel\u00fcl otthon vagy?” – v\u00e1laszolt k\u00e9rd\u00e9ssel a k\u00e9rd\u00e9semre.
\n– „H\u00e1t elvileg igen.” – mondtam.
\n– „\u00c9s nagyon sietsz?” – k\u00e9rdezte sejtelmes hangon.
\n– „H\u00e1t, \u00f6sszefuthatunk p\u00e1r percre, ha szeretn\u00e9d…”
\n– „Rendben, akkor megv\u00e1rlak a meg\u00e1ll\u00f3nkban.” – \u00e9s szinte hallatszott a hangj\u00e1ban, hogy k\u00e9sz\u00fcl valamire.\n<\/p>\n

K\u00f6zben m\u00e1r elindult a busz hazafel\u00e9. Annyira m\u00e9g nem volt k\u00e9s\u0151, de h\u00e1t m\u00e1snap d\u00e9lel\u0151ttre kellett mennem. \u00cdgy azt\u00e1n v\u00e9g\u00fcl m\u00e9gis Vivn\u00e9l sz\u00e1lltam le, \u0151 meg ott v\u00e1rt a meg\u00e1ll\u00f3ban, \u00e9s ahogy lesz\u00e1lltam, \u00e9s kaptam t\u0151le egy puszit, ism\u00e9t \u00e1t\u00f6lelt, \u00e9s engem ism\u00e9t el\u00f6nt\u00f6tt t\u0151le az ismer\u0151s melegs\u00e9g.<\/p>\n

– „Gyere velem!” – mondta, \u00e9s elkezdett h\u00fazni mag\u00e1val. \u00cdgy v\u00e9g\u00fcl a kapujuk el\u0151tt k\u00f6t\u00f6tt\u00fcnk ki, \u0151 meg k\u00f6zben ledar\u00e1lta a helyzetet:
\n– „\u00dagy alakult, hogy egyed\u00fcl maradtam itthon, apu\u00e9k elvitt\u00e9k a nagyi\u00e9khoz tes\u00f3m\u00e9kat, \u00e9s mivel holnap \u00fagy sem dolgoznak, felh\u00edvtak, hogy ottmaradnak. Bar\u00e1tn\u0151m sem tud \u00e1tj\u00f6nni, \u00edgy…” – \u00e9s ezzel elmosolyodott, majd folytatta:
\n– „Tudom, kicsit lehet korai m\u00e9g, de volna kedved n\u00e1lam aludni?” – majd n\u00e9zett r\u00e1m k\u00e9rlel\u0151en azokkal a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, k\u00e9k szemeivel. Term\u00e9szetesen nem tudtam neki nemet mondani, \u00edgy mikor r\u00e1b\u00f3lintottam, a nyakamba ugrott, \u00e9s megszorongatott. A kaput\u00f3l a bej\u00e1ratig terjed\u0151 utat szinte egy l\u00e9legzetv\u00e9tellel tett\u00fck meg, olyan szenved\u00e9lyes cs\u00f3k kerekedett abb\u00f3l a l\u00e1gy puszib\u00f3l, amit azut\u00e1n kaptam t\u0151le, hogy elengedett, \u00e9s kinyitotta a kaput.<\/p>\n

Az ajt\u00f3t becsukva levettem a kab\u00e1tj\u00e1t, \u00e9s felakasztottam mell\u00e9 a saj\u00e1tomat is. Ledobta a bakancs\u00e1t, \u00e9n is mell\u00e9 az eny\u00e9met, k\u00f6zben t\u00f6lt\u00f6tt nekem \u00e9s mag\u00e1nak is egy poh\u00e1rka Baileys-t. Koccintottunk, majd ahogy elfogyott, kivette a kezemb\u0151l a poharat, \u00e9s letette az asztalra. Majd l\u00e1gyan megcs\u00f3kolt, \u00e9s egy picit elh\u00fazta az ajkait a v\u00e9g\u00e9n, \u00e9n meg k\u00f6vettem, \u00edgy v\u00e9g\u00fcl kik\u00f6t\u00f6tt\u00fcnk a szob\u00e1j\u00e1ban, \u00e9s elhuppantunk az \u00e1gy\u00e1n… Innent\u0151l kezdve kezdett egyre hom\u00e1lyosabb lenni minden, m\u00edgnem levettem r\u00f3la a pul\u00f3ver\u00e9t, \u0151 meg r\u00f3lam szedte le a fels\u0151met… Azt hiszem, szinte izzott k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk a leveg\u0151. Az fordult meg a fejemben, hogy mennyivel m\u00e1sabb ez az \u00e9rz\u00e9s \u00edgy, hogy mindkett\u0151nk \u00e9rez valamit a m\u00e1sik ir\u00e1nt. Sokkal forr\u00f3bb \u00e9rz\u00e9s volt, mintha csak \u00fagy szimpl\u00e1n tettem volna ezt egy csajjal, aki m\u00e9g csak nem is jelent nekem semmit. M\u00e1r kibontottam az \u00f6vet a nadr\u00e1gj\u00e1n, \u00e9s \u0151 \u00e9pp az eny\u00e9mmel k\u00fczd\u00f6tt, mikor megfogtam a kez\u00e9t, \u00e9s kivettem bel\u0151le az \u00f6vemet, majd a nyakam k\u00f6r\u00e9 fonta a karjait, \u00e9s l\u00e1gy cs\u00f3kokkal halmozott el. V\u00e9gigvezettem a bal kezem a h\u00e1t\u00e1n, eg\u00e9szen a derek\u00e1ig, ahol is beleakadtam a nadr\u00e1gj\u00e1ba, \u0151 meg megemelte a derek\u00e1t, hogy le tudjam h\u00fazni r\u00f3la. \u00c3\u201cvatosan, szinte milim\u00e9terenk\u00e9nt h\u00faztam egyre lejjebb a nadr\u00e1gj\u00e1t, \u00e9s k\u00f6zben hozz\u00e1-hozz\u00e9rtem a b\u0151r\u00e9hez, \u0151 meg k\u00f6zben beharapta az als\u00f3 ajk\u00e1t, mik\u00f6zben a hajamba markolt. Falatnyi, z\u00f6ld, csillog\u00f3s kis tanga volt rajta, \u00e9s ahogy megcsillant a holdf\u00e9nyben, egy pillanat alatt visszanyertem a j\u00f3zan \u00edt\u00e9l\u0151k\u00e9pess\u00e9gemet. Feljebb h\u00faz\u00f3dtam mellette, \u00e9s ahogy hozz\u00e1m b\u00fajt szinte egy sz\u00e1l semmiben, tang\u00e1ban \u00e9s melltart\u00f3ban, \u00e9s rajtam is csak egy boxer volt m\u00e1r, egy pillanatra felnyitotta a szem\u00e9t, \u00e9s megcsillant rajta a holdf\u00e9ny. Ekkor esett le mindkett\u0151nknek, hogy k\u00f6r\u00fcbel\u00fcl hogy \u00e1ll a helyzet.
\n– „Ne kapkodjuk el a dolgot, nem igaz…?” – k\u00e9rdezt\u00fck egym\u00e1st\u00f3l egyszerre, majd elmosolyodtunk a dolgon mindketten, \u00e9s mikor el akartam h\u00fazni a kezem, megsz\u00f3lalt:
\n– „K\u00e9rlek, ne vedd el… Olyan j\u00f3l esik… Tudod, mennyire hi\u00e1nyzott m\u00e1r egy kis gyeng\u00e9ds\u00e9g…? Aludj itt velem k\u00e9rlek, rendben…?” – k\u00e9rte k\u00f6ny\u00f6rg\u0151n, \u00e9s ekkor teljesen hozz\u00e1msimult, majd \u00e9rezve a hat\u00e1st, amit ezzel el\u00e9rt, l\u00e1ttam, hogy elmosolyodik, majd csak ennyit mondott:
\n– „Huuuhhh… \u00c9rzem, mit okoztam ezzel… Hmmm… Bocsiii…” – mondta huncut, de m\u00e9gis szinte b\u0171nb\u00e1n\u00f3 hangon. – „Itt alszol velem, ugye…?” – k\u00e9rt k\u00f6ny\u00f6rg\u0151n. Nem tudtam neki nemet mondani, \u00edgy \u00e1t\u00f6leltem ezt a l\u00e1nyk\u00e1t, \u0151 meg elf\u00e9szkelte mag\u00e1t a karjaim k\u00f6zt, \u00e9s megel\u00e9gedett mosoly csillant meg az arc\u00e1n, majd hamarosan m\u00e1r csak azt hallottam, ahogy szorgalmasan szuszog a kis szivem, ahogyan alszik. Majd engem is elnyomott az \u00e1lom, \u00e9s k\u00f6zben csak \u00f6lelt\u00fck egym\u00e1st, eg\u00e9szen reggelig.\n<\/p>\n

***<\/p>\n

Reggel hamarabb fel\u00e9bredtem, mint \u0151. V\u00e9gtelen\u00fcl aranyos volt, ahogy ott szuszogott, \u00edgy nem volt sz\u00edvem felkelteni. Gyorsan \u00f6sszedobtam neki valami kis reggelit, majd \u00edrtam neki p\u00e1r sort, amit odatettem a p\u00e1rn\u00e1j\u00e1ra, hogy megtal\u00e1lja:
\n„K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, ez m\u00e1r hi\u00e1nyzott. Ne haragudj, hogy nem keltettelek fel, de olyan \u00e9desen aludt\u00e1l, nem volt sz\u00edvem… Tal\u00e1lsz lent az asztalon valamit, rem\u00e9lem, j\u00f3 lesz. ;o) Szaladok dolgozni, legyen sz\u00e9p a napod! Peti”
\n<\/font><\/em>Adtam neki m\u00e9g egy l\u00e1gy puszit a buksij\u00e1ra, majd \u00f6sszeszedtem magam. Szerencs\u00e9re a bej\u00e1rati ajt\u00f3 \u00e9s a kapu is bel\u00fclr\u0151l nyithat\u00f3 volt kulcs n\u00e9lk\u00fcl, \u00edgy ki tudtam menni an\u00e9lk\u00fcl, hogy felkeltsem, \u00e9s be is tudtam csukni magam ut\u00e1n. Elszaladtam haza, \u00f6sszeszedni magam, \u00e9s elindultam dolgozni.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Rengetegen csak azt akarj\u00e1k, h\u00e1t baj, ha valaki nem? Sz\u00f3val cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k (december 21)… H\u00e1t els\u0151 k\u00f6rben az est\u00e9m a Greenpeace-es kar\u00e1csonyoz\u00e1ssal indult. Mondjuk ez \u00e9vben kor\u00e1ntsem volt olyan hangulata az eg\u00e9sznek, mint p\u00e9ld\u00e1ul m\u00falt \u00e9vben. A legt\u00f6bb ember csak ben\u00e9zett egy r\u00f6vid id\u0151re, \u00e9s mennie kellett. Ez\u00e9rt nem is \u00e9rtettem, […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[2],"tags":[3,9],"class_list":["post-30","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-blog","tag-publikacio","tag-viv"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/30","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=30"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/30\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=30"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=30"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=30"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}