{"id":31,"date":"2006-12-22T01:24:20","date_gmt":"2006-12-22T00:24:20","guid":{"rendered":"http:\/\/jadeye.hu\/blog\/?p=31"},"modified":"2006-12-22T01:24:20","modified_gmt":"2006-12-22T00:24:20","slug":"viv-nincs-fent-iwiw-en-elvbol-meg-ivanka-miatt-szoval-hiaba-keresitek","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/2006\/12\/22\/viv-nincs-fent-iwiw-en-elvbol-meg-ivanka-miatt-szoval-hiaba-keresitek\/","title":{"rendered":"Viv nincs fent iwiw-en, elvb\u0151l, meg Iv\u00e1nka miatt, sz\u00f3val hi\u00e1ba keresitek…"},"content":{"rendered":"

De meg\u00edg\u00e9rtem a szerdai napr\u00f3l egy bejegyz\u00e9st, \u00edme…<\/strong><\/p>\n

Hol is kezdjem…?<\/p>\n

„Dr\u00e1ga kis Viv… V\u00e1gyaimnak t\u00e1rgya, a b\u0171n\u00f6m, a v\u00e9tkem, a lelkem, dr\u00e1ga kis Viv… Bevallom, f\u00e9ltem kimondani, hogy mi is t\u00f6rt\u00e9nt, ez\u00e9rt volt, hogy letagadtam az eg\u00e9sz t\u00f6rt\u00e9netet. F\u00e9ltem, hogy ha azt mondom, hogy igaz, ami megt\u00f6rt\u00e9nt, egyben el is vesztem. F\u00e9ltem, hogy t\u00fal kor\u00e1n hiszem el azt, hogy val\u00f3ban megt\u00f6rt\u00e9nt minden. \u00c9s f\u00e9ltem, hogy elvesz\u00edtelek, mert f\u00e9ltem, hogy ism\u00e9t egyed\u00fcl leszek. De azt hiszem, te megmutattad, hogy nem kell f\u00e9lnem, b\u00e1rmi is t\u00f6rt\u00e9nj\u00e9k.”<\/font><\/p>\n

[ne hari skacok, hulla vagyok, majd folytatom, de most szunya, mert nem tudok felkelni reggel… de h\u00e9, mikor aludtam \u00e9n csajn\u00e1l utolj\u00e1ra…? na megyek, mert nem akarom, hogy morci legyen r\u00e1m, b\u00e1r akkor is aranyos a l\u00e1nyka… ;o)]<\/strong><\/p>\n

Teh\u00e1t, \u00edme, itt van egyben az eg\u00e9sz szerdai t\u00f6rt\u00e9net.<\/p>\n

Szerda d\u00e9lut\u00e1n viszonylag id\u0151ben siker\u00fclt v\u00e9geznem, \u00edgy el is tudtam indulni id\u0151ben. Vivvel \u00fagy besz\u00e9lt\u00fck meg, hogy a M\u00f3riczon talizunk f\u00e9l h\u00e9tkor, az mindkett\u0151nknek \u00fatbaesik, \u0151 kev\u00e9ssel az el\u0151tt v\u00e9gez (\u00c1VF), \u00e9n meg k\u00e9nyelmesen oda\u00e9rek addigra. \u00cdgy is tett\u00fcnk. Nem is v\u00e1gytam m\u00e1sra, mint r\u00e1 a nap v\u00e9g\u00e9n, m\u00e1r hi\u00e1nyzott az \u00e9rint\u00e9se, a cs\u00f3kja, az illat, ami k\u00f6rbeveszi, egysz\u00f3val az eg\u00e9sz l\u00e9nye. B\u00e1r a Meki el\u0151tt besz\u00e9lt\u00fck meg, ott v\u00e1rt a kis dr\u00e1g\u00e1m r\u00e1m a 86-os meg\u00e1ll\u00f3j\u00e1ban, \u00e9s ahogy lesz\u00e1lltam, r\u00f6gt\u00f6n a nyakamba ugrott, \u00e9s \u00e9n \u00e1tadtam magam az \u00e9rz\u00e9snek, ami el\u00f6nt\u00f6tt ett\u0151l. M\u00e9g most is megborzongat, ha belegondolok ebbe az \u00e9rz\u00e9sbe, \u00e9s ez j\u00f3… ;o)<\/p>\n

Mivel nem voltunk kaj\u00e1sok, \u00edgy be\u00fclt\u00fcnk a M\u00f3riczon a nemr\u00e9g ny\u00edlt te\u00e1z\u00f3ba, \u00e9s k\u00e9t forr\u00f3 tea mellett v\u00e9gigdum\u00e1ltuk a d\u00e9lut\u00e1nt z\u00e1r\u00e1sig. Furcsa \u00e9rz\u00e9s volt, mert \u0151szint\u00e9n, mindenf\u00e9le korl\u00e1t n\u00e9lk\u00fcl tudtunk egym\u00e1ssal besz\u00e9lgetni, b\u00e1rmir\u0151l. Nem f\u00e9lt vit\u00e1ba sz\u00e1llni, \u00e9s ki\u00e1llni a v\u00e9lem\u00e9nye mellett, ugyanakkor ez viszonylag kev\u00e9s alkalommal t\u00f6rt\u00e9nt meg, a legt\u00f6bb dologban ugyanis egyform\u00e1n, n\u00e9ha egyform\u00e1n h\u00fcly\u00e9n gondolkozunk. Azt\u00e1n persze megint sz\u00f3ba ker\u00fclt az a p\u00e9ntek d\u00e9lut\u00e1n, mikor a buszon kezdett kialakulni a dolog. Azt mondta ezzel kapcsolatban:
\n– „Tudod, t\u00f6k fura \u00e9rz\u00e9s volt… Felsz\u00f6k\u00f6tt az adrenalinszintem vagy nemtom az eg\u00e9szt\u0151l, \u00e9s \u00fagy \u00e9reztem, mindj\u00e1rt sz\u00e9trobban a sz\u00edvem a mellkasomban. Nem is eml\u00e9kszem, \u00e9reztem-e m\u00e1r ilyet kor\u00e1bban. Olyan volt, mintha ezer hangya rohang\u00e1lna az eg\u00e9sz testemben mindenfel\u00e9. \u00c9reztem, ahogy kipirul az arcom, \u00e9s hogy valami melegs\u00e9g \u00f6nt el…” – \u00e9s \u00e1lmodoz\u00f3 mosoly jelent meg az arc\u00e1n.<\/p>\n

– „Tudtam azt is, hogy idi\u00f3ta m\u00f3don vigyorgok, \u00e9s nem tudtam tenni ellene semmit. De valahogy valami olyasmit \u00e9reztem, hogy ezt nem szabadna kihagyni, \u00e9s m\u00e9gsem voltam k\u00e9pes cselekedni, csak miut\u00e1n m\u00e1r lesz\u00e1lltunk…” – folytatta.
\n– „Azt\u00e1n miut\u00e1n elment a busz, eg\u00e9sz nap ezen j\u00e1rt a fejem, hogy mi\u00e9rt voltam ilyen idi\u00f3ta, hogy \u00edgy viselkedtem, hogy kihagytam az eg\u00e9szet. Szinte biztosra vettem, hogy nem tal\u00e1lkozunk \u00f6ssze t\u00f6bbet.”
\n– „Nyugi, hasonl\u00f3an \u00e9reztem \u00e9n is…” – sz\u00f3ltam k\u00f6zbe, amire mindketten elmosolyodtunk saj\u00e1t magunk h\u00fclyes\u00e9g\u00e9n. Majd folytatta:
\n– „Mikor azt\u00e1n felbukkant\u00e1l a k\u00f6dben, \u00e9s csak a k\u00f6rvonalad l\u00e1ttam el\u0151sz\u00f6r, azt k\u00edv\u00e1ntam magamban, hogy b\u00e1r lenne akkora szerencs\u00e9m, hogy te lenn\u00e9l az. \u00c9s mikor k\u00f6zelebb \u00e9rt\u00e9l, \u00e9s elmosolyodt\u00e1l, onnant\u00f3l kezdve m\u00e1r nem voltam tiszt\u00e1ban semmivel. Neh\u00e9z ezt megfogalmazni, de k\u00f6r\u00fcbel\u00fcl \u00fagy \u00e9reztem magam, mintha m\u00e1r tudn\u00e1m el\u0151re, mi fog t\u00f6rt\u00e9nni, \u00e9s \u00e9reztem, hogy tehetek b\u00e1rmit, nem lehet elsz\u00farni a helyzetet… \u00c9rted, hogyan \u00e9rtem?” – k\u00e9rdezte. Hogyne tudtam volna, hogy \u00e9rti, ismer\u0151s volt az \u00e9rz\u00e9s, \u00edgy csak b\u00f3lintottam r\u00e1, mert j\u00f3 volt hallgatni, \u00e9s nem akartam f\u00e9lbeszak\u00edtani.
\n– „De azt\u00e1n felbukkant Iv\u00e1nka…” – tettem az\u00e9rt hozz\u00e1.
\n– „Tal\u00e1n \u00e9pp az a kret\u00e9n adta meg a v\u00e9gs\u0151 l\u00f6k\u00e9st, ami\u00e9rt v\u00e9g\u00fcl vettem a b\u00e1tors\u00e1got, \u00e9s bel\u00e9dkaroltam.” – \u00e9s megjelent a pofij\u00e1n az a huncut mosoly.
\n– „Voltak\u00e9pp h\u00e1l\u00e1sak lehet\u00fcnk neki…” – mondtam.
\n– „De ha nem baj, az\u00e9rt ezt ne rekl\u00e1mozzuk fel\u00e9, mert ett\u0151l azt\u00e1n v\u00e9gleg elsz\u00e1ll mag\u00e1t\u00f3l, vagy ki tudja, mit v\u00e1ltana ki bel\u0151le…” – v\u00e1laszolt, \u00e9s erre mindketten ism\u00e9t ugyan\u00fagy reag\u00e1ltunk, mert ak\u00e1rhogy is legyen, Iv\u00e1nka ett\u0151l m\u00e9g nem lesz k\u00f6zkedvelt n\u00e1lunk.\n<\/p>\n

Az este t\u00f6bbi r\u00e9sz\u00e9t v\u00e9gignevett\u00fck, mes\u00e9lt\u00fcnk egym\u00e1snak mindenf\u00e9l\u00e9t a m\u00faltr\u00f3l, jelenr\u0151l, haverokr\u00f3l sulir\u00f3l, szinte mindenf\u00e9l\u00e9r\u0151l. Egy t\u00e9m\u00e1t az\u00e9rt kiker\u00fclt\u00fcnk: az exeket. Nem akartuk a j\u00f3 hangulatot rossz eml\u00e9kekkel elrontani. \u00c9pp ez\u00e9rt t\u00f6k felszabadultan telt az este, \u00e9s m\u00e1r \u00fagy kellett kidobniuk minket a z\u00e1r\u00e1s miatt. M\u00e9g elment\u00fcnk a Wikingerbe gyros-ozni egyet. Elfelejtette mondani a sr\u00e1cnak, hogy nem k\u00e9r cs\u00edp\u0151set r\u00e1, \u00edgy kapott, amit persze csak akkor vett\u00fcnk \u00e9szre, mikor m\u00e1r mindkett\u0151nknek folyt a k\u00f6nnye… ;o) Gyorsan a pultn\u00e1l teremtem, \u00e9s besz\u00e9lni nem tudtam, l\u00e1tni is alig, \u00fagy folyt a k\u00f6nnyem, \u00edgy csak r\u00e1mutattam egy barackos nestea-re, \u00e9s mutattam, hogy kett\u0151t, a sr\u00e1c meg vigyorgott, kifizettem, \u00e9s ut\u00e1na m\u00e1r jobb volt… Azt\u00e1n mikor a gyros m\u00e1r csak eml\u00e9k volt, \u00e9s a cs\u00edp\u00e9s is megsz\u0171nt, \u00f6sszeszedt\u00fck magunkat, \u00e9s elindultunk ki a buszhoz. A pultos sr\u00e1c az\u00e9rt m\u00e9g megk\u00e9rdezte, hogy minden ok\u00e9-e, mondtuk hogy persze, csak kicsit megcsordult a cs\u00edp\u0151s. De pont ez\u00e9rt volt olyan j\u00f3… K\u00f6zben Viv el\u0151kapott egy csomag epres r\u00e1g\u00f3t, \u00e9s megk\u00edn\u00e1lt vele, h\u00e1t erre a cs\u00edp\u0151sre bizony nem \u00e1rtott. El\u00e9g h\u0171v\u00f6s volt, \u00e9s a sz\u00e9l se k\u00edm\u00e9lt minket, \u00edgy j\u00f3l \u00f6sszeb\u00fajtunk a v\u00e1r\u00f3pavilon sz\u00e9lcsendesebb sark\u00e1ban.<\/p>\n

A buszra nem kellett sokat v\u00e1rnunk, \u00e9s most h\u00e1listen nem tal\u00e1lkoztunk \u00f6ssze Iv\u00e1nk\u00e1nkkal. Nem volt t\u00fal sok hely, de m\u00e9g siker\u00fclt tal\u00e1lnunk egy szabad \u00fcl\u00e9st, \u00edgy ism\u00e9t az \u00f6lembe \u00fclt, \u00e9s h\u00e1t neh\u00e9z volt kib\u00edrni, hogy ne v\u00e1ljon sz\u0171kk\u00e9 a farmerom… P\u00e1r pillanattal k\u00e9s\u0151bb el is indultunk, \u0151 meg odahajtotta a buksij\u00e1t a v\u00e1llamra, \u00e9s k\u00f6zben \u00e1tkarolt mindk\u00e9t kez\u00e9vel. Mondta, hogy picit f\u00e1radt, \u00edgy most csak elpihegne \u00edgy az \u00f6lemben. A BAH csom\u00f3ponthoz \u00e9rve m\u00e1r f\u00e9l\u00e1lomban pillantgatott csak fel r\u00e1m. \u00c9des volt, ahogy r\u00e1mb\u00edzva mag\u00e1t ott pihegett a karjaimban. Azt\u00e1n ahogy oda\u00e9rt\u00fcnk a Sasad Rt-hez, fel\u00e9bredt, \u00edgy nem kellett felkeltenem.
\n– „Elk\u00eds\u00e9rsz?” – k\u00e9rdezte szinte sz\u00e9gyenkezve, hogy meg merte k\u00e9rdezni.<\/p>\n

Elmosolyodtam, de h\u00e1t eszembe sem jutott, hogy nem k\u00eds\u00e9rn\u00e9m el:
\n– „Mi\u00e9rt ne k\u00eds\u00e9rn\u00e9lek el…?” – v\u00e1laszoltam.
\n– „Akkor j\u00f3…!” – \u00e9s l\u00e1ttam felcsillanni azokban a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 k\u00e9k szemekben az \u00f6r\u00f6m\u00f6t…<\/p>\n

Lesz\u00e1lltunk, \u00e9s miut\u00e1n oda\u00e9rt\u00fcnk a kapuba, percekig nem eresztett el. Azt hiszem, nem is lett volna nagyon mi\u00e9rt eleresszen, mert k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk a vil\u00e1g is megsz\u0171nni l\u00e1tszott. Majd j\u00f3 p\u00e1r perc ut\u00e1n, l\u00e1gyan elengedett:
\n– „K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m… K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m ezt a d\u00e9lut\u00e1nt, az est\u00e9t, a vacsit, mindent. Nagyon j\u00f3l \u00e9reztem, \u00e9s \u00e9rzem magam veled. Kicsit furcs\u00e1n \u00e9rzem magam, mert r\u00e9gen b\u00e1ntak velem ilyen j\u00f3l, \u00e9s ez most nagyon j\u00f3lesik.” – mondta nagy s\u00f3hajjal, majd \u00e1t\u00f6lelt, \u00e9s \u00e9reztem, ahogy, elpityeredik. Majd mikor \u00e9szrevette, hogy p\u00e1r k\u00f6nnycsepp a nyakamon k\u00f6t\u00f6tt ki, kipirult arccal, \u00e9s sug\u00e1rz\u00f3 mosollyal n\u00e9zett fel r\u00e1m, de p\u00e1r csepp k\u00f6nny az\u00e9rt m\u00e9g kicsordult:
\n– „Azt hiszem, boldog vagyok…” – \u00e9s a nyakamba ugrott, \u00e9s szorongatott, ahogyan csak b\u00edrt, \u00e9s k\u00f6zben nevetve potyogtak a k\u00f6nnyei:
\n– „K\u00f6szi-k\u00f6szi-k\u00f6szi-k\u00f6szi-k\u00f6szi-k\u00f6szi-k\u00f6szi…! K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, hogy vagy nekem…” – mondta k\u00f6zben. Let\u00f6r\u00f6ltem a k\u00f6nnycseppeket az arc\u00e1r\u00f3l, \u00e9s v\u00e9gigsim\u00edtottam a jobb kezem h\u00fcvelkyujj\u00e1val a pici ajkait.
\n– „H\u00e1l\u00e1s vagyok a sorsnak, hogy \u00f6sszehozott veled… Te vagy a legjobb dolog, ami eddig t\u00f6rt\u00e9nt velem ebben az \u00e9letben.” – mondtam neki erre, \u00e9s l\u00e1ttam, hogy az arca sug\u00e1rzik az \u00f6r\u00f6mt\u0151l. Majd l\u00e1gyan megcs\u00f3koltam, de ez m\u00e1r nem tartott olyan hosszan, mint az el\u0151bb, mert valaki ism\u00e9t felkapcsolta a kapuban a l\u00e1mp\u00e1t.<\/p>\n

– „Beh\u00edvn\u00e1lak, de kiny\u00edrn\u00e1nak…” – mondta.
\n– „Tudom.”
\n– „De nem baj?” – k\u00e9rdezte ism\u00e9t azzal a sz\u00e9gyenkez\u0151 n\u00e9z\u00e9s\u00e9vel. \u00c1t\u00f6leltem megint:
\n– „Van el\u00e9g id\u0151nk, nem igaz?”
\n– „Holnap?” – k\u00e9rdezte.
\n– „Csak holnap…?” – k\u00e9rdeztem vissza, ahogyan \u0151 tette m\u00faltkor, erre elmosolyodott, \u00e9s j\u00e1t\u00e9kosan megdorg\u00e1lt:
\n– „Ez az \u00e9n sz\u00f6vegem, k\u00e9retik nem lopkodni, mert morci leszek…!” – \u00e9s mosolygott r\u00e1m csillog\u00f3 szemekkel.
\n– „Az nem baj, morcinak n\u00e9ha m\u00e9g aranyosabb vagy…! De rendben, nem ny\u00falom le – sokszor…” – v\u00e1laszoltam, \u00e9s somolyogtunk rajta egy sort.
\n– „Na megyek, mert lecsesznek, majd felh\u00edvlak holnap.” – mondta, \u00e9s l\u00e1gyan megcs\u00f3kolt. Kicsit megint tov\u00e1bbgondoltuk a dolgot, \u00e9s egyszer csak azt vett\u00fck \u00e9szre, mikor kik\u00f6t\u00f6tt\u00fcnk a kapu oldal\u00e1n\u00e1l a faln\u00e1l.
\n– „Huhh… Na menj, mert itt t\u00f6ltj\u00fck a v\u00e9g\u00e9n az \u00e9jszak\u00e1t, az\u00e9rt meg nagyon kikapunk, f\u0151leg, ha m\u00e9g meg is f\u00e1zol itt nekem.” – mondtam. M\u00e9g adott egy puszit, majd beszaladt. Az ajt\u00f3b\u00f3l m\u00e9g visszafordult:
\n– „J\u00f3 \u00e9jszak\u00e1t!!!”
\n– „Neked is, dr\u00e1ga…!”
\n– „\u00dagy lesz…” – \u00e9s sug\u00e1rz\u00f3 arccal m\u00e9g k\u00fcld\u00f6tt egy cs\u00f3kot, majd bement.\n<\/p>\n

Kavargott bennem az eg\u00e9sz vil\u00e1g, mikor elindultam hazafel\u00e9. A h\u0171v\u00f6s id\u0151ben gyalogolva feln\u00e9ztem az \u00e9gre, \u00e9s a csillagok szinte sz\u00far\u00f3s ragyog\u00e1sa mellett a Hold \u00fagy ragyogta be a felh\u0151tlen eget, mintha csak az \u00e9n kis Vivem \u00f6r\u00f6mt\u0151l \u00e9s boldogs\u00e1gt\u00f3l \u00e1tszellem\u00fclten sug\u00e1rz\u00f3 pofij\u00e1t l\u00e1tn\u00e1m.<\/p>\n

***<\/p>\n

\u00c9pp led\u0151lni k\u00e9sz\u00fcltem, mikor megpittyent a telefonom, j\u00f6tt egy SMS: „Csak holnap…? ;o) Csak mert hi\u00e1nyzol egy eg\u00e9sz picit. Csak picit… :oP K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, boldogg\u00e1 tett\u00e9l ezzel a nappal is. Azt hiszem, hogy… De ezt majd ink\u00e1bb holnap, szem\u00e9lyesen folytatn\u00e1m. ;o) Aludj j\u00f3l! Milli\u00f3 cs\u00f3k: Kis Vived :o***”<\/p>\n

K\u00e9rdem \u00e9n, kell enn\u00e9l t\u00f6bb? Hiszen nem azt keress\u00fck eg\u00e9sz \u00e9let\u00fcnkben, hogy biztos\u00edtson minket valaki arr\u00f3l, hogy van \u00e9rtelme a l\u00e9tez\u00e9s\u00fcnknek…?<\/p>\n

Eldobom az agyam ett\u0151l a csajt\u00f3l, komolyan… Huhh… Tal\u00e1n t\u00e9nyleg azt \u00e9rzem, hogy…? ;o)<\/font><\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

De meg\u00edg\u00e9rtem a szerdai napr\u00f3l egy bejegyz\u00e9st, \u00edme… Hol is kezdjem…? „Dr\u00e1ga kis Viv… V\u00e1gyaimnak t\u00e1rgya, a b\u0171n\u00f6m, a v\u00e9tkem, a lelkem, dr\u00e1ga kis Viv… Bevallom, f\u00e9ltem kimondani, hogy mi is t\u00f6rt\u00e9nt, ez\u00e9rt volt, hogy letagadtam az eg\u00e9sz t\u00f6rt\u00e9netet. F\u00e9ltem, hogy ha azt mondom, hogy igaz, ami megt\u00f6rt\u00e9nt, egyben el […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[2],"tags":[3,9],"class_list":["post-31","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-blog","tag-publikacio","tag-viv"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/31","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=31"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/31\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=31"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=31"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=31"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}