{"id":32,"date":"2006-12-18T01:58:42","date_gmt":"2006-12-18T00:58:42","guid":{"rendered":"http:\/\/jadeye.hu\/blog\/?p=32"},"modified":"2006-12-18T01:58:42","modified_gmt":"2006-12-18T00:58:42","slug":"az-a-szombat-huhh-o","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/2006\/12\/18\/az-a-szombat-huhh-o\/","title":{"rendered":"Az a szombat… Huhh… ;o)"},"content":{"rendered":"

T\u00f6bben nyaggattak, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt szombaton, \u00edgy h\u00e1t \u00e1lljon most itt a szombati nap kr\u00f3nik\u00e1ja<\/strong><\/p>\n

„A boldogs\u00e1gnak kor\u00e1ntsem felt\u00e9tele az, hogy minden lehets\u00e9ges dolog azonnal megt\u00f6rt\u00e9njen. S\u0151t, a dolgok \u00e9rt\u00e9k\u00e9t pont az szabja meg, hogy mennyit kellett k\u00fczden\u00fcnk az\u00e9rt, hogy megkapjunk valamit. Min\u00e9l nehezebb volt megszerezni, k\u00e9s\u0151bb ann\u00e1l nagyobb lesz az \u00e9rt\u00e9ke.”<\/span><\/p>\n

Kezdjem \u00fagy, mint egy t\u00fcnd\u00e9rmes\u00e9t, vagy \u00edrjam az igazat? Na j\u00f3, belev\u00e1gok…<\/p>\n

Az \u00e9jszaka szinte elrep\u00fclt, hiszen v\u00e1rtam a m\u00e1snapot, \u00edgy reggel kor\u00e1n fel\u00e9bredtem, m\u00e9gis kipihentnek \u00e9rezve magam. Mit ne mondjak, az\u00e9rt gomb\u00f3c volt a torkomban, hiszen nem s\u0171r\u0171n ker\u00fcl\u00f6k ilyen helyzetbe. Hamar \u00f6sszeszedtem magam, \u00e9s b\u00e1r reggelire h\u00edvott, p\u00e1r falatot az\u00e9rt bekaptam, \u00e9s bedobtam egyet a kedvenc Gin-emb\u0151l, nem \u00e1rt a sz\u00edver\u0151s\u00edt\u0151 alapon. Azt\u00e1n elindultam, kicsit hamarabb, hogy az\u00e9rt \u00f6sszeszedetten \u00e9rjek majd oda, \u00e9s kif\u00fajjam magam a cs\u00edp\u0151s reggeli leveg\u0151n. Majd megcs\u00f6rrent a telefonom, \u0151 volt az:
\n– „Szia, rem\u00e9lem j\u00f3l aludt\u00e1l…” – k\u00e9rdezte sejtelmes hangon. – „Tudn\u00e1l 15 perccel k\u00e9s\u0151bb j\u00f6nni? Mert hogy most mentek csak el, \u00e9s m\u00e9g meg akarok ter\u00edteni, stb, stb… Na, ugye nem baj…?” – k\u00e9rdezte azzal a m\u00e1r megismert k\u00f6ny\u00f6rg\u0151 hangs\u00fallyal.
\n– „H\u00e1t persze. Akkor negyed t\u00edzkor, oks?” – v\u00e1laszoltam.
\n– „Rendben, ne k\u00e9ss, mert jaj neked…” – ism\u00e9t azzal a sejtelmes hangs\u00fallyal.<\/p>\n

Majd ezzel le is raktuk, \u00e9n meg k\u00e9nyelmesen s\u00e9t\u00e1lva lassan oda\u00e9rtem az utc\u00e1jukhoz, de ahogy k\u00e9rte, m\u00e9g nem cs\u00f6ngettem r\u00e1, hadd rendezze a dolgokat, ahogy szeretn\u00e9. \u00cdgy tov\u00e1bbmentem az \u00faj parkba a m\u00e1sik sarokhoz. Le\u00fcltem az egyik padra, majd el\u0151kaptam egy sz\u00e1l cigit, \u00e9s m\u00e1r \u00e9pp r\u00e1 akartam gy\u00fajtani, de m\u00e9gis eltettem, \u00fagy is le akarok szokni, Viv meg nem cigizik.
\nInk\u00e1bb k\u00f6rben\u00e9ztem egy kicsit, \u00e9s j\u00f3 m\u00e9ly leveg\u0151kkel megpr\u00f3b\u00e1ltam elt\u00fcntetni az egyre n\u00f6vekv\u0151 gomb\u00f3cot a torkomb\u00f3l, b\u00e1r nem sok sikerrel. Kicsit sz\u00e9toszlottak a felh\u0151k, \u00e9s egy p\u00e1r percre kis\u00fct\u00f6tt a nap, \u00e9n meg h\u00e1trad\u0151lve \u00e9lveztem, ahogyan \u00e1tmeleg\u00edti az arcomat. Felkaptam a fejemet, amikor valami eltakarta a napot, de csak egy k\u00f3sza felh\u0151 volt az. A f\u00f6ld\u00f6n a lehullott, \u00e9s m\u00e1r megs\u00e1rgult levelek szomjasan itt\u00e1k magukba az \u0151szi d\u00e9lel\u0151tt melenget\u0151, aranys\u00e1rga napsugarait, mintha csak a k\u00f6zel\u00edt\u0151 t\u00e9l cs\u00edp\u0151s hidege ellen gy\u0171jten\u00e9nek er\u0151t. R\u00e1n\u00e9ztem az \u00f3r\u00e1mra, \u00e9s m\u00e1r csak 5 perc volt negyed t\u00edzig. \u00cdgy felt\u00e1p\u00e1szkodtam, \u00e9s m\u00e9g j\u00f3 p\u00e1r m\u00e9ly l\u00e9legzet a h\u0171s, cs\u00edp\u0151s leveg\u0151b\u0151l, majd Viv fel\u00e9 vettem az ir\u00e1nyt.<\/p>\n

Utolj\u00e1ra akkor volt \u00edgy gomb\u00f3c a torkomban, amire m\u00e1r nem is eml\u00e9kszem, olyan r\u00e9g volt. Ott \u00e1lltam a kapu el\u0151tt, \u00e9s esk\u00fcsz\u00f6m, nem mertem megnyomni a cseng\u0151t… Egyszer csak megzizzent a z\u00e1r, \u00edgy megnyomtam a kaput befel\u00e9, ami kiny\u00edlt. Bementem, \u00e9s ekkor kiny\u00edlt a bej\u00e1rti ajt\u00f3 is, \u00e9s ott \u00e1llt, karbatett k\u00e9zzel, kicsit morcosan, \u00e9s csak mosolygott. Idi\u00f3ta, de m\u00e9gis \u00e9des, sz\u0151r\u00f6s barna sz\u00f6rnyl\u00e1b papucsot viselt, de am\u00fagy ugyan az volt rajta, mint amit akkor viselt, amikor m\u00e1sodszor tal\u00e1lkoztunk \u00f6ssze, m\u00e9g anno, N\u0151nap ut\u00e1ni reggel (http:\/\/jadeye.spaces.live.com\/blog\/cns!3169005F2DBA1ACA!144.entry<\/a>): fekete harisnya, farmer miniszoknya, feh\u00e9r garb\u00f3s hossz\u00e1ban cs\u00edkos pulcsi, k\u00e9k hajgumi, k\u00e9toldalt narancs masnis hajcsat, arany vastagcsillag pontf\u00fclbeval\u00f3, szempill\u00e1i f\u00f6l\u00f6tt l\u00e1gy k\u00e9k kih\u00faz\u00e1s… Alig \u00e9rtem oda, ber\u00e1ntott az ajt\u00f3n bel\u00fclre, \u00e9s nekitolt az ajt\u00f3nak, becsukva azt ezzel, \u00e9s a kem\u00e9ny gomb\u00f3c egy pillanat alatt \u00e1tl\u00e9nyeg\u00fclt bennem…
\n– „\u00c9pp id\u0151ben.” – mondta, \u00e9s l\u00e1gyan megcs\u00f3kolt, de tal\u00e1n pont ez\u00e9rt volt annyira izgat\u00f3, \u00edgy ez a cs\u00f3k nem \u00e9rt v\u00e9get t\u00fal hamar. K\u00f6zben leh\u00e1mozta r\u00f3lam a b\u0151rkab\u00e1tomat, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lta felakasztani, de a kab\u00e1t s\u00falya miatt nem tudta f\u00e9l k\u00e9zzel, \u00edgy az kiesett a kez\u00e9b\u0151l. Fel akarta venni, \u00edgy elengedett:
\n– „Hmmm… Ez m\u00e1r hi\u00e1nyzott tegnap este \u00f3ta…” – mosolygott r\u00e1m azzal a huncut mosoly\u00e1val. – „J\u00f3 neh\u00e9z a kab\u00e1tod, azt hittem, er\u0151sebb vagyok…” – mondta, \u00e9s felakasztotta. Ledobtam a bakancsomat, majd mag\u00e1val h\u00fazott az eb\u00e9dl\u0151asztalhoz. \u00cdzl\u00e9sesen volt megter\u00edtve, az asztal egyik v\u00e9g\u00e9n, egym\u00e1ssal szemben, k\u00f6z\u00e9pen egy kis vir\u00e1g, \u00e9s egy sz\u00e1l gyertya. Le\u00fcltetett, \u00e9s nem engedte, hogy seg\u00edtsek:
\n– „Nem tudom, mit szokt\u00e1l reggelizni, \u00edgy csin\u00e1ltam sal\u00e1t\u00e1t, meg van pir\u00edt\u00f3s, lekv\u00e1r, szal\u00e1mi, sajt, tea, gy\u00fcm\u00f6lcsl\u00e9, csak sz\u00f3lj, mit szeretn\u00e9l…” – mondta.
\n– „Nos igaz\u00e1b\u00f3l nem szoktam reggelizni, \u00e1ltal\u00e1ban csak egy poh\u00e1r tea, vagy ilyesmi, \u00e9s rohanok munk\u00e1ba, \u00edgy azt\u00e1n csak \u00e1mulok, hogy mikkel halmozol most el…” – mondtam, \u00e9s l\u00e1ttam rajta, hogy nagyon izgul azon, hogy minden rendben legyen.
\n– „De nem nagyon tudok d\u00f6nteni, esetleg seg\u00edts azzal, hogy te mit szokt\u00e1l enni…?” – k\u00e9rdeztem.
\n– „H\u00e1t \u00e9n \u00e1ltal\u00e1ban sal\u00e1t\u00e1zom, azt\u00e1n egy kis pir\u00edt\u00f3s eperlekv\u00e1rral, \u00e9s meleg tea.” – v\u00e1laszolt kiss\u00e9 szabadkoz\u00f3 hangnemben, \u00e9s n\u00e9zett r\u00e1m nagy bociszemekkel, szinte sz\u00e9gyenkezve.
\n– „Rendben, akkor tegy\u00fcnk \u00edgy, l\u00e1ssuk azt a sal\u00e1t\u00e1t.” – \u00e9s l\u00e1ttam, ahogy megcsillan a szeme az \u00f6r\u00f6mt\u0151l. Besz\u00e9lt\u00fcnk p\u00e1r dologr\u00f3l reggeli k\u00f6zben, t\u00f6bbek k\u00f6zt sz\u00f3ba ker\u00fclt Iv\u00e1nka, \u00e9s kider\u00fclt az is, hogy voltak\u00e9pp \u00e9n is ismerem, csak h\u00e1t nem ismert fel, ami ugye nem is volt baj. Viv m\u00e1r r\u00e9gebb \u00f3ta ismeri, Iv\u00e1nka az\u00f3ta boldog\u00edtja azzal, hogy \u00f6ssze akarja szedni, \u00e9s folyton h\u00fclye helyzetbe hozza m\u00e1sok el\u0151tt. \u00c9n meg ugye egy suliba j\u00e1rtam anno Iv\u00e1nk\u00e1val, \u00edgy \u00e9n is szembes\u00fcltem m\u00e1r r\u00e9gebben is ellen\u00e1llhatatlan humor\u00e1val. Azt\u00e1n sz\u00f3ba ker\u00fclt a p\u00e9ntek d\u00e9lut\u00e1n is, amire az volt a magyar\u00e1zat, hogy voltak\u00e9pp \u0151 sem tudta, mi\u00e9rt t\u00f6rt\u00e9ntek \u00fagy a dolgok ahogy, \u0151 sem hitte el, hogy mi is \u0151ket sasoljuk, nem csak \u0151k minket. Azt viszont nem \u00e9rtette, hogy mi\u00e9rt nem sz\u00e1lltunk le, \u00edgy elmondtam neki, hogy sajna rohannunk kellett, nekem munk\u00e1ba, F\u00fclesnek meg suliba. A reggeli ut\u00e1n seg\u00edteni akartam neki elpakolni, \u00e9s elmosogatni, de nem hagyta, azt mondta, ez most az \u0151 dolga. Hamar v\u00e9gzett vele, \u00e9s a kezembe nyomott desszert gyan\u00e1nt egy poh\u00e1rka Baileys-t, majd \u0151 is felmarkolt egyet, \u00e9s k\u00e9zenfogott, \u00e9s felment\u00fcnk az emeletre a szob\u00e1j\u00e1ba. A fest\u00e9s a s\u00f6t\u00e9t \u00e9s vil\u00e1gos \u00e1rnyalat\u00fa narancss\u00e1rga volt, ilyen foltosan, vagy nemtudom, azt minek h\u00edvj\u00e1k, de k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen j\u00f3l n\u00e9zett ki, ahogy a napf\u00e9ny j\u00e1tszott rajta. K\u00f6rbemutogatta a szob\u00e1j\u00e1t, a mindenf\u00e9le kis m\u00fcty\u00fcrt a k\u00f6nyvespolc\u00e1n, ahol n\u00e9h\u00e1ny igen \u00e9rdekes gy\u00f6ngyszemet is kisz\u00fartam. A HP sorozaton k\u00edv\u00fcl megvolt neki Nabokovt\u00f3l a Lolita, \u00e9s m\u00e9g p\u00e1r hasonl\u00f3 jelleg\u0171 k\u00f6nyv, Salinger Zabhegyez\u0151je… Tal\u00e1ltam egy-k\u00e9t mang\u00e1t is, meg a CD-i k\u00f6zt is l\u00e1ttam n\u00e9h\u00e1ny anim\u00e9t. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatokban meg\u00e1llt k\u00f6zvetlen\u00fcl el\u0151ttem, erre kivettem a kez\u00e9b\u0151l a ki\u00fcr\u00fclt pohar\u00e1t, \u00e9s az eny\u00e9mmel egy\u00fctt letettem az \u00edr\u00f3asztal\u00e1ra, \u00e9s l\u00e1gyan v\u00e9gigsim\u00edtottam a pofij\u00e1t, mire \u0151 meg \u00e1tfonta a karjait a nyakam k\u00f6r\u00fcl, \u00e9s abban a helyzetben k\u00f6t\u00f6tt\u00fcnk ki megint, amikor beleremegett a t\u00e9rde a t\u00f6rt\u00e9ntekbe. Elkezdett az \u00e1gy fel\u00e9 h\u00fazni, de megint megremegett a t\u00e9rde, \u00edgy megcs\u00faszott a sz\u0151nyegen, \u00e9s mag\u00e1val r\u00e1ntott, \u00e9s \u00e9n ker\u00fcltem alulra, mikor lehuppantunk az \u00e1gy\u00e1ra. Ism\u00e9t sz\u00e9gyenkezve mosolygott r\u00e1m:
\n– „Bocsika…” – azok a k\u00e9k szemek, azt hiszem, el tudn\u00e9k veszni benn\u00fck… ;o)
\nKezdett igaz\u00e1n felforr\u00f3sodni a helyzet, mikor egyszerre sz\u00f3laltunk meg:
\n– „V\u00e1rj, ez \u00edgy t\u00fal gyors…” – \u00e9s n\u00e9zett r\u00e1m azzal a huncut mosoly\u00e1val, majd p\u00e1r pillanatnyi sz\u00fcnet ut\u00e1n ugyanott folytattuk, ahol az el\u0151bb abbahagytuk. V\u00e9g\u00fcl nem t\u00f6rt\u00e9nt k\u00f6zt\u00fcnk m\u00e1s, csak fek\u00fcdt\u00fcnk \u00f6sszeb\u00fajva az \u00e1gy\u00e1n, \u00e9s n\u00e9zegett\u00fck a plafonra ragasztott csillagait, \u00e9s mindenf\u00e9le idi\u00f3tas\u00e1gr\u00f3l besz\u00e9lgett\u00fcnk. Eml\u00e9kezett r\u00e1, hogy Valentin-nap reggel\u00e9n tal\u00e1lkoztunk el\u0151sz\u00f6r a buszon, \u00e9s amikor m\u00e1rcius kilencedik\u00e9n reggel szint\u00e9n. 19 \u00e9ves, \u00e9s vannak c\u00e9ljai az \u00e9letben. Egy \u00f6ccse \u00e9s egy huga van. Az el\u0151z\u0151 bar\u00e1tja m\u00e9g azel\u0151tt csalta meg, \u00e9s szak\u00edtottak, hogy mi el\u0151sz\u00f6r tal\u00e1lkoztunk volna egy\u00e1ltal\u00e1n. Sok\u00e1ig f\u00e9lt belekezdeni b\u00e1rmibe is, mert elvesztette az emberekbe vetett bizalm\u00e1t.
\n– „A mai napig nem tudom, hogy mi\u00e9rt kezdtem bele az eg\u00e9szbe p\u00e9nteken d\u00e9lut\u00e1n, de azt hiszem, nem volt hiba…” – mondta egyszer csak, fel\u00e9m fordult, \u00e9s v\u00e9gigsim\u00edtotta az arcomat.
\n– „K\u00e9rlek, szor\u00edts most csak magadhoz, rendben…?” – n\u00e9zett r\u00e1m k\u00e9rlel\u0151en, azokkal a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 k\u00e9k szemeivel, \u00e9s nem lehetett neki nemet mondani. B\u00e1r nem is akartam, \u00edgy k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dtam hozz\u00e1, \u00e9s \u0151 meg hozz\u00e1mb\u00fajt. \u00c1t\u00f6leltem, \u00e9s addig simogattam a kis buksij\u00e1t, m\u00edg ez a l\u00e1nyka el nem aludt a karjaimban… Csak n\u00e9ztem, ahogy ott szuszog a karjaimban, \u00e9s nem voltam hirtelen tiszt\u00e1ban semmivel. Egy nappal ezel\u0151tt fenekest\u00fcl fordult fel az \u00e9letem, \u00e9s ezt valahogy m\u00e9g nem igaz\u00e1n \u00e9reztem \u00e1t. Azt\u00e1n \u00edgy telt el nem eg\u00e9szen k\u00e9t \u00f3ra, \u00e9s \u00e9n csak csod\u00e1ltam a karjaim k\u00f6zt alv\u00f3 csod\u00e1t. Azt\u00e1n felnyitotta azt a k\u00e9t sz\u00e9p szem\u00e9t, \u00e9s r\u00e1m mosolygott:
\n– „K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m…” – mondta, \u00e9s n\u00e9zett r\u00e1m szinte sz\u00e9gyenkezve, hogy ilyet k\u00e9rt, \u00e9s ami\u00e9rt elaludt a karjaim k\u00f6zt. Megcs\u00f3koltam, \u00e9s k\u00f6zben egyre er\u0151sebben szor\u00edtott mag\u00e1hoz, \u00e9s engem meg egyre ink\u00e1bb el\u00f6nt\u00f6tt a forr\u00f3s\u00e1g t\u0151le. \u00c9reztem a parf\u00fcmje finom illat\u00e1t, \u00e9s ahogy megremegett. P\u00e1r pillanattal k\u00e9s\u0151bb egy k\u00f6nnycsepp g\u00f6rd\u00fclt v\u00e9gig a kis pofij\u00e1n, \u00e9s landolt az arcomon. M\u00e9g miel\u0151tt eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rhetett volna \u00e9rte, az ajkaira tettem a jobb kezem h\u00fcvelykujj\u00e1t, majd let\u00f6r\u00f6ltem a k\u00f6nnycseppet az arc\u00e1r\u00f3l, \u00e9s megint hozz\u00e1mb\u00fajt, \u00e9s \u00e9n szor\u00edtottam, amennyire csak tudtam, \u00e9s ahogy k\u00e9rte kor\u00e1bban is.
\n– „Majd k\u00e9s\u0151bb elmondom, j\u00f3?” – k\u00e9rdezte v\u00e9g\u00fcl.
\n– „Nem kell mondanod semmit, amit nem akarsz.” – v\u00e1laszoltam neki.
\n– „\u00c9n csak…”
\n– „Ssh…”
\nKis id\u0151 m\u00falva megcs\u00f6rrent a telefonja. Az apja h\u00edvta, hogy be k\u00e9ne mennie a v\u00e1rosba a huga el\u00e9, mert az apj\u00e1nak be kellett mennie a munkahely\u00e9re, valakinek meg haza kell hozni a hug\u00e1t, \u00edgy k\u00e9nytelenek voltunk \u00f6sszeszedni magunkat, \u00e9s elindulni. Miel\u0151tt feltettem a buszra, megk\u00f6sz\u00f6nte nekem ezt a d\u00e9lel\u0151tt\u00f6t \u00e9s korad\u00e9lut\u00e1nt, m\u00e9g \u00e1t\u00f6lelt \u00e9s megcs\u00f3kolt, azt\u00e1n azt mondta, hogy r\u00e1mcs\u00f6r\u00f6g, ha m\u00e1r l\u00e1tja az est\u00e9t. Az est\u00e9b\u0151l v\u00e9g\u00fcl nem lett semmi, mert b\u00e1r le\u00fclt\u00fcnk egy kicsit fagyoskodni koraeste a hozz\u00e1juk k\u00f6zeli parkban, ahol d\u00e9lel\u0151tt is m\u00e1r \u00fccs\u00f6r\u00f6gtem, de nem sokkal k\u00e9s\u0151bb felh\u00edvta a legjobb bar\u00e1tn\u0151je, majd \u00fagy 10 perccel k\u00e9s\u0151bb el\u00e9gg\u00e9 zil\u00e1lt fejjel meg is jelent. Mint kider\u00fclt, a csajt \u00e9pp kidobta a pasija, \u00edgy p\u00e1tyolgatni kellett, \u00e9n meg \u00e1tl\u00e1tva a helyzetet, m\u00e9g elk\u00eds\u00e9rtem \u0151ket Viv\u00e9khez, majd lel\u00e9ptem, had besz\u00e9lj\u00e9k ki a dolgot. K\u00e9s\u0151 este Viv m\u00e9g felh\u00edvott, hogy j\u00f3\u00e9jt k\u00edv\u00e1njon, \u00e9s hogy kital\u00e1ljuk, mikor talizunk, mert neki nem j\u00f3 a vas\u00e1rnap, mert csal\u00e1di hepaj lesz. \u00cdgy ha minden igaz, szerda este talizunk, addig sok-sok cs\u00f3kot k\u00fcld\u00f6tt nekem, \u00e9s azt mondta, hogy hi\u00e1nyzom… J\u00f3\u00e9jt k\u00edv\u00e1ntam neki, majd leraktuk. F\u00e9l \u00f3ra m\u00falva m\u00e9g kaptam t\u0151le egy SMS-t:
\n– „K\u00f6sz\u00f6n\u00f6n neked m\u00e9g 1x ezt a csod\u00e1latos napot, r\u00e9gen \u00e9reztem magam ilyen j\u00f3l b\u00e1rkivel is! V\u00e1rom a percet, mikor \u00fajra veled lehetek! Aludj j\u00f3l! Kis Vived :o***”<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

T\u00f6bben nyaggattak, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt szombaton, \u00edgy h\u00e1t \u00e1lljon most itt a szombati nap kr\u00f3nik\u00e1ja „A boldogs\u00e1gnak kor\u00e1ntsem felt\u00e9tele az, hogy minden lehets\u00e9ges dolog azonnal megt\u00f6rt\u00e9njen. S\u0151t, a dolgok \u00e9rt\u00e9k\u00e9t pont az szabja meg, hogy mennyit kellett k\u00fczden\u00fcnk az\u00e9rt, hogy megkapjunk valamit. Min\u00e9l nehezebb volt megszerezni, k\u00e9s\u0151bb ann\u00e1l nagyobb lesz […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[2],"tags":[3,9],"class_list":["post-32","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-blog","tag-publikacio","tag-viv"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/32","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=32"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/32\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=32"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=32"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=32"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}