{"id":322,"date":"2007-11-13T01:06:33","date_gmt":"2007-11-12T23:06:33","guid":{"rendered":"http:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/?p=322"},"modified":"2007-11-13T01:06:33","modified_gmt":"2007-11-12T23:06:33","slug":"o-en-elet-almok","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/2007\/11\/13\/o-en-elet-almok\/","title":{"rendered":"\u0150. \u00c9n. \u00c9let. \u00c1lmok."},"content":{"rendered":"

\u0150? \u00c9n? \u00c9let? Csak \u00e1lmok…<\/strong><\/p>\n

\u0150:<\/strong><\/em>
\nOlyan hirtelen csaptad be magad ut\u00e1n az ajt\u00f3t, hogy szinte \u00e9szre sem vettem. Egyik pillanatban m\u00e9g bent volt\u00e1l, \u00e9s \u00e9pp veszekedt\u00e9l velem valami miatt, majd mikor k\u00e9t k\u00f6nnyem k\u00f6zt k\u00e9pes voltam felpillantani, m\u00e1r nem volt\u00e1l ott, csak az ajt\u00f3 csap\u00f3d\u00e1s\u00e1t hallottam, \u00e9s rezzentem t\u0151le \u00f6ssze. A sz\u00edvem legm\u00e9ly\u00e9ig f\u00e1jt, amit tett\u00e9l. Tal\u00e1n egy ilyen kis semmis\u00e9g nem k\u00e9ne ennyire rosszul essen, de mi\u00e9rt pont te \u00e9s mi\u00e9rt pont \u00e9n…? \u00d6sszeg\u00f6rnyedve h\u00e1tr\u00e1ltam el a szob\u00e1m egyik sark\u00e1ba, \u00e9s engedve remeg\u0151 t\u00e9rdeimnek, h\u00e1tamat a falnak t\u00e1masztva leroskadtam a f\u00f6ldre. K\u00f6nnyeim szakadatlanul \u00f6ml\u00f6ttek, \u00e9s mivel egyed\u00fcl hagyt\u00e1l, nem tudtam m\u00e1st szor\u00edtani magamhoz, csak a k\u00e9t t\u00e9rdem, hogy m\u00e1r f\u00e1jt, olyan er\u0151vel szor\u00edtottam magamhoz \u0151ket. A semmin\u00e9l t\u00f6bb volt, de nem volt val\u00f3j\u00e1ban a legkev\u00e9sb\u00e9 sem igazi. Mert egyed\u00fcl voltam. V\u00e9gtelen\u00fcl egyed\u00fcl. Szerettelek \u00e9s gy\u0171l\u00f6ltelek egyszerre. M\u00e9gis, mi\u00e9rt tetted ezt velem…?<\/p>\n

\u00c9n:<\/strong><\/em>
\nNem h\u00edvt\u00e1l, amikorra megbesz\u00e9lt\u00fck, hogy fel fogsz h\u00edvni. Tudtam, hogy nem tudod szinte sosem, mit fogsz csin\u00e1lni a k\u00f6vekez\u0151 napokban, s\u0151t n\u00e9ha m\u00e9g azt sem, hogy hogyan lesz ez a k\u00f6vetkez\u0151 nap vagy \u00f3r\u00e1ban. De m\u00e1r b\u0151 egy \u00f3ra is eltelt, \u00e9s nem jelentkezt\u00e9l. Agg\u00f3dtam. Nem akartam azonban szinte percenk\u00e9nt r\u00e1dcs\u00f6r\u00f6gni, nehogy azt hidd, hogy \u00e9n is csak ugyanazt akarom T\u0151led, mint b\u00e1rki m\u00e1s. De most t\u00e9nyleg agg\u00f3dtam. Mert fel sem vetted.<\/p>\n

\u0150:<\/em><\/strong>
\nM\u00e1r megint cs\u00f6r\u00f6g az a szar. Nem \u00e9rdekel. Az\u00e9rt sem veszem fel. Nem vagyok k\u00edv\u00e1ncsi r\u00e1d. Te utols\u00f3 szem\u00e9tl\u00e1da…! Igaz\u00e1n felfoghatn\u00e1d m\u00e1r, hogy ezek ut\u00e1n m\u00e1r nem \u00e1llok t\u00f6bbet sz\u00f3ba veled! Tedd m\u00e1r le!!! Na v\u00e9gre… Na nem, m\u00e1r megint… H\u00e1t mikor \u00e9rted m\u00e1r meg v\u00e9gre, hogy…? Tal\u00e1n 5 perc ut\u00e1n esik csak le, hogy nem is \u00fagy cs\u00f6r\u00f6g, ahogy te szokt\u00e1l h\u00edvni… Hanem ahogy… Jajj, Dr\u00e1ga, k\u00e9rlek, most ne tedd le addig, m\u00edg oda nem m\u00e1szok az\u00e9rt a vacak telefon\u00e9rt, mert nem tudlak visszah\u00edvni… H\u00e1t ilyen az \u00e9n szerencs\u00e9m… Pedig most tal\u00e1n senki m\u00e1sra nem lenne nagyobb sz\u00fcks\u00e9gem, mint R\u00e1d… Az eln\u00e9mult telefonomat szorongatva kucorodom vissza a sarokba, \u00e9s szor\u00edtom ism\u00e9t magamhoz a t\u00e9rdeimet, de azok nem \u00f6lelnek vissza… F\u00e1j. Igaz\u00e1n f\u00e1j. Minden. Igen, tal\u00e1n ott legbel\u00fcl…<\/p>\n

\u00c9n:<\/strong><\/em>
\n\u00c3\u201cri\u00e1si… Legal\u00e1bb huszon\u00f6tsz\u00f6r h\u00edvtalak, \u00e9s egyszer sem vetted\u00c2\u00a0 fel… H\u00e1t mostm\u00e1r komolyan agg\u00f3dom \u00c9rted. Ilyet sosem csin\u00e1lt\u00e1l m\u00e9g eddig. Na j\u00f3. Azt hiszem elindulok, elv\u00e9gre tegnap azt mondtad, ma mindenki csak t\u00f6k k\u00e9s\u0151n \u00e9r haza, addig meg egyed\u00fcl leszel, \u00e9s ki tudja, mi lehet… Majd megpr\u00f3b\u00e1lom m\u00e9g p\u00e1r perc m\u00falva, h\u00e1tha siker\u00fcl, de addig busz \u00e9s t\u00e1rsai…<\/p>\n

\u0150:<\/strong><\/em>
\nAz istenit m\u00e1r…! H\u00edvj m\u00e1r! Nem b\u00edrom! Hol az a rohadt vezet\u00e9kes… Nem hiszem el…! Mi az, hogy nem kapcsolhat\u00f3…?! Olyan nyomorultul \u00e9rzem magam, \u00e9s m\u00e9g csak felh\u00edvni sem tudlak, mikor a legnagyobb sz\u00fcks\u00e9gem lenne R\u00e1d… Mi\u00e9rt vagyok ilyen szerencs\u00e9tlen…? Mi\u00e9rt…? Mi\u00e9rt…? Mi\u00e9rt…?<\/p>\n

\u00c9n:<\/em><\/strong>
\nMetr\u00f3b\u00f3l telefon\u00e1lni… Enn\u00e9l nagyobb marhas\u00e1got m\u00e9g az \u00e9letben nem tal\u00e1ltak ki… M\u00e9g ha ki is csengett volna, a zaj miatt akkor sem \u00e9rtettem volna egy sz\u00f3t sem abb\u00f3l, amit esetleg mondasz… Na de h\u00e1t mire kapcsolt volna, addigra sz\u00e9tkapcsolt a h\u00e1l\u00f3zat a k\u00e9t \u00e1llom\u00e1s k\u00f6zt az alag\u00fatban… Mi\u00e9rt pont metr\u00f3val kell a legt\u00f6bbet mennem ilyenkor…? Na v\u00e9gre, kint a metr\u00f3b\u00f3l… M\u00e9g p\u00e1r perc, \u00e9s ott vagyok el\u0151ttetek, akkor pr\u00f3b\u00e1ljuk meg megint azt a telefont. V\u00e9gre kics\u00f6r\u00f6g, \u00e9s felveszed…<\/p>\n

\u0150:<\/strong><\/em>
\nV\u00e9gre felh\u00edvt\u00e1l…! „Sz\u00fcks\u00e9gem van R\u00e1d…! \u00c9n csak…” T\u00f6bbet nem tudok mondani, elcsuklik a hangom, \u00e9s csak zokogok tov\u00e1bb…<\/p>\n

\u00c9n:<\/strong><\/em>
\nItt vagyok a h\u00e1z el\u0151tt… – mondom Neked, \u00e9s k\u00f6zben hallom a telefonban, ahogy szapora l\u00e9ptek csattognak v\u00e9gig az \u00fcres l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zon, majd kiv\u00e1g\u00f3dik a bej\u00e1rati ajt\u00f3 – …de szakad a h\u00f3… – fejezem be a mondatot, ahogy a karjaim k\u00f6z\u00e9 veted magad, \u00e9s csak szor\u00edtasz magadhoz, mintha egy darabot akarna valaki kiszak\u00edtani bel\u0151led. Mit tehetn\u00e9k h\u00e1t, persze, hogy \u00e1t\u00f6lellek, elv\u00e9gre alig van rajtad valami, \u00e9s \u00e9rzem, ahogyan reszketsz eg\u00e9sz testedben. P\u00e1r perc se telik el, \u00e9s m\u00e1r szinte belep minket a h\u00f3…<\/p>\n

\u0150:<\/strong><\/em>
\nV\u00e9gre a karjaidban… V\u00e9gre Veled… V\u00e9gre biztons\u00e1gban… B\u00e1r sosem \u00e9rne v\u00e9get ez a pillanat… De a szakad\u00f3 h\u00f3 betakar, \u00e9s remegek, zokogok, \u00e9s nem b\u00edrok meg\u00e1llni a l\u00e1baimon, nem engedelmeskednek. „F\u00e1zom… Vigy\u00e9l fel, k\u00e9rlek… Csak kapj a karjaid k\u00f6z\u00e9, \u00e9s vigy\u00e9l fel, mert k\u00e9ptelen vagyok r\u00e1 egyed\u00fcl…”<\/p>\n

\u00c9n:<\/em><\/strong>
\nGy\u00f6nge gyerek er\u0151t vesz mag\u00e1n c\u00edm\u0171 n\u00e9pi j\u00e1t\u00e9k, na nem mintha 53 kil\u00f3d sok lenne, de h\u00e1t ha egyszer gyenge vagyok… Ilyen dolgok j\u00e1rnak a fejemben, mikor m\u00e9gis csak felkaplak, \u00e9s meg sem \u00e9rzem a s\u00falyod. A lak\u00e1sba \u00e9rve els\u0151 dolgom, hogy mik\u00f6zben ledobom a cip\u0151m, f\u00e9l k\u00e9zzel felmarkolok egy sz\u00e1raz t\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u0151t a f\u00fcrd\u0151szobaajt\u00f3r\u00f3l a nappali fel\u00e9 f\u00e9l\u00faton. \u00c3\u201cvatosan lefektetlek a nappaliban a kanap\u00e9ra…<\/p>\n

\u0150:<\/strong><\/em>
\nNy\u00fajtom mindk\u00e9t kezem, hogy levedd r\u00f3lam az \u00e1t\u00e1zott fels\u0151t, \u00e9s seg\u00edts kib\u00fajni a vizes nadr\u00e1gb\u00f3l, \u00e9s hagyom, hogy v\u00e9gigt\u00f6r\u00f6ld k\u00f6nnyes arcomat \u00e9s a tiszta havas hajamat a t\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u0151vel. „Vigy\u00e9l a szob\u00e1mba k\u00e9rlek…”<\/p>\n

\u00c9n:<\/strong><\/em>
\n\u00c3\u201ch… Itt vagy egy sz\u00e1l semmiben… \u00c3\u201chh… Ha tudn\u00e1d… H\u00e1t persze, hogy \u00e1tviszlek… Be is takargatlak, \u00e9s csin\u00e1lok neked egy forr\u00f3 te\u00e1t. Szerencs\u00e9re a k\u00f6nnyeid m\u00e1r nem potyognak annyira.<\/p>\n

\u0150:<\/strong><\/em>
\nMi\u00e9rt vagy ennyire j\u00f3 hozz\u00e1m…? Els\u00edrom Neked minden b\u00e1natomat, \u00e9s k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m Neked, maradj velem, m\u00edg elalszom… Csak fogom a kezed, az arcomhoz szor\u00edtom, m\u00edg a f\u00e1jdalom enyh\u00fcl, \u00e9s \u00e1lombapityergem magam…<\/p>\n

\u00c9n:<\/strong><\/em>
\nCsak n\u00e9zlek percekig, mikor m\u00e1r l\u00e1tom, hogy elnyomott az \u00e1lom. Nem b\u00edrom meg\u00e1llni, \u00e9s a legl\u00e1gyabb cs\u00f3kot lehelem az ajkaidra, miel\u0151tt magadra hagyn\u00e1lak. Tal\u00e1n m\u00e9gis meg\u00e9rzed, mert \u00e1lmodban egy l\u00e1gy mosoly fut \u00e1t k\u00f6nny\u00e1ztatta arcocsk\u00e1don. V\u00e9gigsim\u00edtom a buksidat, majd ahogy megfordulok, hogy induln\u00e9k, a szob\u00e1d nyitott ajtaj\u00e1ban ott \u00e1ll tes\u00f3d, aki k\u00f6zben haza\u00e9rt. Vajon mi\u00f3ta \u00e1csoroghat ott…? – fut f\u00e9gig a fejemben, de el\u00e9g ideje, mert csak ennyit mond: „L\u00e1tom, te igaz\u00e1n szereted \u0151t… Ne f\u00e9lj, csak b\u00edzz a holnapban. T\u00f6bbet jelentesz neki, mint azt \u0151 maga gondoln\u00e1.” \u00c9s erre r\u00f6viden \u00e1t\u00f6lel. „K\u00f6sz\u00f6nj\u00fck, hogy vagy neki!” Meglep ezzel az eg\u00e9sszel… K\u00f6sz\u00f6nj\u00fck? Felvonom a szem\u00f6ld\u00f6k\u00f6met erre a sz\u00f3ra, majd ahogy induln\u00e9k, meg\u00e9rtem… „Na j\u00f3, \u00e9n akkor megyek is, mostm\u00e1r rendben lesz, hogy itthon vagy…tok” – mert megl\u00e1tom anyud\u00e9kat is a h\u00e1tt\u00e9rben. Persze mindenki l\u00e1tott mindent, na t\u00f6kj\u00f3… De csak mosolyognak el\u00e9rz\u00e9keny\u00fclten… Hmm… Na j\u00f3, elk\u00f6sz\u00f6n\u00f6k, \u00e9s lel\u00e9pek, ez m\u00e1r sok… Mit hoz vajon a holnap…? Ez j\u00e1r a fejemben.<\/p>\n

\u0150:<\/strong><\/em>
\n\u00c9jszaka felriadok, \u00e9s \u00e9szreveszem, hogy m\u00e1r nem vagy mellettem, \u00edgy az \u00f3r\u00e1ra pillantva m\u00e1r csak egy SMS-t \u00edrok Neked: „H\u00e1l\u00e1s vagyok Neked, hogy mellettem volt\u00e1l… Hogy szor\u00edthattam a kezed, m\u00edg elalszom… Mi lenne velem N\u00e9lk\u00fcled…? Te vagy a legjobb dolog, ami csak velem t\u00f6rt\u00e9nhetett…! Hi\u00e1nyzol…”<\/em>\n<\/p>\n

De ezek csak \u00e1lmok…<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

\u0150? \u00c9n? \u00c9let? Csak \u00e1lmok… \u0150: Olyan hirtelen csaptad be magad ut\u00e1n az ajt\u00f3t, hogy szinte \u00e9szre sem vettem. Egyik pillanatban m\u00e9g bent volt\u00e1l, \u00e9s \u00e9pp veszekedt\u00e9l velem valami miatt, majd mikor k\u00e9t k\u00f6nnyem k\u00f6zt k\u00e9pes voltam felpillantani, m\u00e1r nem volt\u00e1l ott, csak az ajt\u00f3 csap\u00f3d\u00e1s\u00e1t hallottam, \u00e9s rezzentem t\u0151le […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[2],"tags":[3],"class_list":["post-322","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-blog","tag-publikacio"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/322","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=322"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/322\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=322"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=322"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=322"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}