{"id":33,"date":"2006-12-15T21:45:51","date_gmt":"2006-12-15T20:45:51","guid":{"rendered":"http:\/\/jadeye.hu\/blog\/?p=33"},"modified":"2017-01-03T20:52:33","modified_gmt":"2017-01-03T19:52:33","slug":"itsuki-chan-es-a-harc-bennunk","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/2006\/12\/15\/itsuki-chan-es-a-harc-bennunk\/","title":{"rendered":"Itsuki-chan, \u00e9s a harc benn\u00fcnk"},"content":{"rendered":"

[Prol\u00f3gus]<\/strong>
\nAzon p\u00e9ntekek egyike volt, amikor d\u00e9lut\u00e1nra kellett mennem dolgozni. A buszon nem voltak annyian, mint \u00e1ltal\u00e1ban, b\u00e1r ez d\u00e9lut\u00e1n 2 el\u0151tt annyira nem is meglep\u0151. F\u00fclessel befel\u00e9 igyekezt\u00fcnk a belv\u00e1rosba, \u0151 n\u00e9mi informatikai ell\u00e1tm\u00e1ny\u00e9rt sietett. A csukl\u00f3 el\u0151tti dupla \u00fcl\u00e9sben tett\u00fck le magunkat, m\u00e9g volt \u00fcl\u0151hely. A Sasadi \u00fatn\u00e1l felsz\u00e1llt t\u00f6bbek k\u00f6zt k\u00e9t fiatal csajszi, \u00e9s le\u00fcltek a csukl\u00f3 t\u00faloldal\u00e1n, vel\u00fcnk szemben. A sz\u0151ke csajszit l\u00e1t\u00e1sb\u00f3l m\u00e1r ismertem, na j\u00f3, ez \u00edgy t\u00falz\u00e1s, de t\u00f6bbsz\u00f6r ment\u00fcnk m\u00e1r egy buszon, \u00e9s megragadt bennem az arca. Nevezz\u00fck \u0151t a lassan egy \u00e9vvel ezel\u0151tti valentin nap csajszinak, ugyanakkor r\u00f6videbb haj, a v\u00e9ge kicsit kifel\u00e9 \u00e9s felfel\u00e9 \u00e1llva, az alja pedig picit al\u00e1tup\u00edrozva, kicsit k\u00f3cosan, n\u00e9mileg j\u00e1t\u00e9kosan. Az egy dolog, hogy F\u00fcles bar\u00e1tommal m\u00e1r ki is tal\u00e1ltuk, hogy melyik\u00fcnknek melyik k\u00e9ne, de oda\u00e1t, a csajszik is hasonl\u00f3 dolgokr\u00f3l tan\u00e1cskozhattak, mert el\u00e9g alapos somolyg\u00e1st kaptunk t\u0151l\u00fck. K\u00f6rbe is n\u00e9ztem, mondv\u00e1n, biztos ott vannak az oszt\u00e1lyt\u00e1rsaik\/haverjaik a h\u00e1tunk m\u00f6g\u00f6tt, de el\u00e9gg\u00e9 \u00fagy t\u0171nt, hogy a mosoly nek\u00fcnk sz\u00f3l. F\u00fclessel megegyezt\u00fcnk abban, hogy ha osztozkodni kell, vagy a l\u00e1nyk\u00e1k r\u00e1nk b\u00edzn\u00e1k a d\u00f6nt\u00e9st, \u00f6v\u00e9 a lehet\u0151s\u00e9g a barn\u00e1hoz, \u00e9n meg a sz\u0151k\u00e9n\u00e9l tehetek egy pr\u00f3b\u00e1t. Mondjuk sokat nem kellett egyezkedni ezen, vita n\u00e9lk\u00fcl gy\u0151z\u00f6tt a kett\u0151nk \u00edzl\u00e9se k\u00f6zti k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g. Viszont valakinek kellett tennie valamit, hogy ki ne hagyjunk egy ilyen lehet\u0151s\u00e9get. De m\u00e9g mindig nem volt biztos, hogy nek\u00fcnk sz\u00f3l ez a megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetett figyelem, el\u00e9g ritk\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nik ilyesmi ugyanis. Mikor pedig elsz\u00e1ntam magam, hogy m\u00e1r pedig most odamegyek hozz\u00e1juk, megel\u0151ztek, \u00e9s fel\u00e1lltak. Egy pillanatra lefagytam ett\u0151l a h\u00faz\u00e1sukt\u00f3l, de h\u00e1t legyen. K\u00f6zben meg\u00e1llt a busz a M\u00e1rv\u00e1ny utc\u00e1n\u00e1l, \u0151k meg intettek, hogy sz\u00e1lljunk le, de igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e9g mindig nemtudtuk lerag\u00e1lni, hogy nek\u00fcnk sz\u00f3lhat ez a kiv\u00e9teles figyelem. Amellett meg rohantunk mindketten, \u00edgy egy ilyesmi nem f\u00e9rt volna bele, hogy a franc egye meg… \u00cdgy azt\u00e1n j\u00f3l nevelt l\u00fazerk\u00e9nt csak intett\u00fcnk nekik, hogy bocsesz, de nem megy… :o( K\u00f6zben \u0151k lesz\u00e1lltak, a busz meg becsukta az ajt\u00f3kat, \u00e9s elindult. Pirosat kaptunk, \u00edgy pont oda\u00e9rtek mell\u00e9nk, miel\u0151tt elindult volna megint, \u00e9s megkaptuk a mosolyt ism\u00e9t, a sz\u0151ke csaszi sz\u00e9tt\u00e1rta a karjait, \u00e9s maguk k\u00f6r\u00e9 mutatott, hogy lehetn\u00e9nk ott is, F\u00fcles meg savany\u00fa k\u00e9ppel megmutatta az \u00f3r\u00e1j\u00e1t, \u00e9s keser\u0171en megvonta a v\u00e1ll\u00e1t.
\n– „Ez van…” – konstat\u00e1lt\u00e1k a l\u00e1nyk\u00e1k, k\u00f6zben meg elindult a busz, \u00edgy m\u00e9g integettek is, \u00e9s ezzel ennyi is volt a dolog. \u00dagy hagytuk ki a lehet\u0151s\u00e9get, amin\u00e9l jobban nem lehet…<\/p>\n

***<\/p>\n

Eg\u00e9sz nap ez j\u00e1rt a fejemben, hogy hogyan lehett \u00edgy elcseszni a dolgot… A francot \u00e9rdekelt volna, hogy kicsit elk\u00e9s\u00fcnk mindketten. De persze ilyen mi-lett-volna-ha jelleg\u0171 dolgokba ut\u00e1lok belemenn, \u00edgy ink\u00e1bb kivertem a fejemb\u0151l a dolgot. Napk\u00f6zben volt el\u00e9g dolgom, \u00edgy azt\u00e1n nem nagyon volt id\u0151m ezen agyalni. Hossz\u00fa nap volt, sok mel\u00f3val, \u00edgy el\u00e9gg\u00e9 kik\u00e9sz\u00edtett a dolog. Az \u00e9jszakai busszal a M\u00f3riczra \u00e9rve a t\u00e1volban ismer\u0151s alakot v\u00e9ltem felfedezni az \u00e9jf\u00e9li k\u00f6dben. El\u0151sz\u00f6r a d\u00e9lut\u00e1ni esem\u00e9nyekre asszoci\u00e1ltam, \u00e9s az fordult meg a fejemben, hogy milyen durva lenne, ha ez most az a csajszi lenne. \u00c9s nem t\u00e9vedtem, mikor k\u00f6zelebb \u00e9rtem, kider\u00fclt, hogy \u0151 az. \u0150 is \u00e9szrevett, \u00edgy mikor m\u00e1r rendes l\u00e1t\u00f3t\u00e1vols\u00e1gba ker\u00fclt\u00fcnk, megvolt a kell\u0151 somolyg\u00e1s ism\u00e9t. Valami j\u00f3pofi pasztell-lil\u00e1s-k\u00e9kes k\u00f6t\u00f6tt sapi volt rajta, a tetej\u00e9n egy csom\u00f3 kis masnis bojttal, ami al\u00f3l k\u00f6rben a felfel\u00e9 kunkorod\u00f3 tincsek kandik\u00e1ltak ki. A nyak\u00e1ban egy hasonl\u00f3 sz\u00edn\u0171 puha s\u00e1l. Kab\u00e1tka meg a m\u00e1r kor\u00e1bban megismert piros-fekete darab. Csak egy p\u00e1r sz\u00f3t tudtunk v\u00e1ltani, mert hirtelen befutott egy ismer\u0151se, akit a legels\u0151 pillanatban le\u00edrt a pofij\u00e1n megjelen\u0151 fintorral, mintha azt mondan\u00e1, hogy „a francba, kellet ennek pont most idekeveredni…” A sr\u00e1cr\u00f3l messzir\u0151l s\u00fct\u00f6tt, hogy az a tipikus mag\u00e1t nagyon j\u00f3fejnek tart\u00f3, iszonyat m\u00f3don \u00e9g\u0151, igazi l\u00fazer. Nem a szerencs\u00e9tlen j\u00f3gyerek t\u00edpus\u00fa l\u00fazer, hanem a pof\u00e1tlanul g\u00e1z, g\u00e1tl\u00e1stalnul sz\u00e9gyenletes fajta, akit nem lehet lekoptatni. Na h\u00e1t Iv\u00e1n bar\u00e1tunk (merthogy \u00edgy h\u00edvj\u00e1k, de nem a bar\u00e1tunk) pont ez ut\u00f3bbi t\u00edpusba tartozott. L\u00e1ttam el\u0151re, hogy a helyzet hajlamosodik elmenni a k\u00ednos ir\u00e1nyba. Iv\u00e1nunk teh\u00e1t f\u00fclt\u0151l f\u00fclig j\u00f3fej vigyorral meg\u00e1ll\u00edthatatlanul k\u00f6zeledett. A csajszi elt\u00fcntette a pofij\u00e1r\u00f3l az im\u00e9nti fintort, \u00e9s egy gy\u00f6nge mosolyt pr\u00f3b\u00e1lt mag\u00e1ra er\u0151ltetni. El\u00e9g j\u00f3l siker\u00fclt, b\u00e1r „beavatott” szeml\u00e9l\u0151k\u00e9nt \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 \u00e1lca volt, de j\u00f3l tettette, azt meg kell hagyni. Mikor oda\u00e9rt, k\u00f6sz\u00f6nt a csajszinak, majd mintha \u00e9n ott se lenn\u00e9k, nagy pof\u00e1tlan m\u00f3don v\u00e1zolta legut\u00f3bbi tal\u00e1lkoz\u00e1suk \u00f3ta v\u00e9ghezvitt h\u0151stetteit. Mondom magamban, ha m\u00e1r ez ekkora kret\u00e9n, \u00e9n nem leszek az, \u00fagyhogy mondtam neki, hogy „bocs, m\u00e9g nem tal\u00e1lkoztunk, Peti vagyok”, \u00e9s k\u00e9nytelen-kelletlen kezet ny\u00fajtottam neki. Len\u00e9z\u0151 pof\u00e1val v\u00e9gigm\u00e9rt, kicsit elt\u00e1tva a sz\u00e1j\u00e1t, amit\u0151l hat\u00e1rozottan \u00fagy n\u00e9zett ki, mint egy ny\u00fal, vagy hasonl\u00f3, sz\u00e9p kis lap\u00e1tfogakkal. Majdnem kit\u00f6rt bel\u0151lem a r\u00f6h\u00f6g\u00e9s, de valami visszaszor\u00edtotta, m\u00e9gpedig az, amikor ezt a fintort l\u00e1tva a csajszi bel\u00e9mkarolt, \u00e9s kicsit k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dott.
\n– „Hel\u00f3hel\u00f3\u00f3, Ivv\u00e1\u00e1\u00e1n.” – v\u00e1laszolt, \u00e9s \u00fagy nat\u00far keszty\u0171ben kezett fogott velem. A kret\u00e9n.
\nK\u00f6zben meg\u00e9rkezett a busz, \u00edgy az ajt\u00f3k fel\u00e9 kezdt\u00fcnk orient\u00e1l\u00f3dni, \u00e9s \u00edgy egy pillanatra Iv\u00e1nunk elfordult, mire a csajszi picit megr\u00e1ntotta a karomat, \u00e9n meg k\u00e9rd\u0151n r\u00e1n\u00e9ztem, \u00e9s egyet biccentett Iv\u00e1nunk h\u00e1ta fel\u00e9, majd szinte k\u00f6ny\u00f6rg\u0151n n\u00e9zett r\u00e1m, hogy mentsem ki a borzalomb\u00f3l… Uwamezukai egy l\u00e1nyt\u00f3l, \u00e9l\u0151ben? Na ilyen is r\u00e9g volt…
\nK\u00f6zben felsz\u00e1lltunk, \u00e9s m\u00e1r csak a k\u00f6z\u00e9ps\u0151 ajt\u00f3t\u00f3l jobbra es\u0151, egym\u00e1ssal szemben lev\u0151 k\u00e9t \u00fcl\u00e9s volt \u00fcres. Iv\u00e1nka azon septiben letette mag\u00e1t a menetir\u00e1nynak h\u00e1ttal, a csajszi meg odatolt a m\u00e1sikhoz, \u00e9s lenyomott, majd k\u00e9nyelmesen letelepedett az \u00f6lembe, \u00e9s \u00f6sszekapcsolta a k\u00e9t kezem a derek\u00e1n, mint valami biztons\u00e1gi \u00f6vet. Eszem \u00e1g\u00e1ban nem volt tiltakozni… ;o) Kellemesen kem\u00e9ny, feszes \u00e9s form\u00e1s volt a feneke, ez\u00e9rt igyekeztem \u00fagy megfogni a derek\u00e1t, hogy ne tudjon nagyon fic\u00e1nkolni, megg\u00e1tolva, hogy \u00edgy kellemes, de \u00e9pp ennek k\u00f6vetkezt\u00e9ben egy\u00fattal kellemetlen perceket is okozzon vele… ;oP Iv\u00e1nunk volt annyira s\u00fcg\u00e9r, hogy megk\u00e9rdezte:
\n– „Na \u00e9s mikor megy\u00fcnk el egy\u00fctt valamerre…? Fel k\u00e9ne m\u00e1r szedjelek!” A csajszi cs\u00edp\u0151b\u0151l v\u00e1laszolt:
\n– „Tal\u00e1n k\u00e9rdezd meg a bar\u00e1tomat, mit sz\u00f3l hozz\u00e1…” – \u00e9s ezzel r\u00e1m mutatott. Iv\u00e1nka nagyon nem v\u00e1gta a dolgot. El\u0151sz\u00f6r azt hittem, hogy csak v\u00e9letlen, de a k\u00f6vetkez\u0151 k\u00e9rd\u00e9se ut\u00e1n konstat\u00e1lnom kellett, hogy ez egy komplett idi\u00f3ta. K\u00f6zben a mellett\u00fcnk lev\u0151 n\u00e9gyes \u00fcl\u00e9sben a kiss\u00e9 ittas h\u00e1rom sr\u00e1c \u00e9s a csaj elkezdett f\u00fclelni, Iv\u00e1nka kezdett l\u00e1tv\u00e1nyoss\u00e1gg\u00e1 avanzs\u00e1lni. Ezt azt\u00e1n a k\u00f6vetkez\u0151 k\u00e9rd\u00e9s\u00e9vel meg is er\u0151s\u00edtette, \u00fajabb rajong\u00f3 f\u00fcleket gy\u0171jtve k\u00f6r\u00e9nk, akik mind a m\u0171sort kezdt\u00e9k hallgatni:
\n– „Mi\u00e9rt, ki a bar\u00e1tod? Majd j\u00f3l elbesz\u00e9lgetek vele…” – \u00e9s erre idi\u00f3ta m\u00f3don vigyorogva felr\u00f6h\u00f6g\u00f6tt, \u00e9s megsimogatta a bal kez\u00e9vel a jobb \u00f6kl\u00e9t. Odakint hirtelen minden napf\u00e9nyben kezdett t\u00fcnd\u00f6k\u00f6lni, ahogy kivir\u00edtott a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g eme gy\u00f6ngyszeme. Azt mondja erre a csajszi neki:
\n– „M\u00e9gis mit gondolsz, ki a pasim? Csak miattad fogok egy vadidegen sr\u00e1cot, \u00e9s az \u00f6l\u00e9be \u00fcl\u00f6k, hogy ler\u00e1zzalak?” Ejj, ha tudta volna… ;o)
\n– „Ja, hogy \u0151 az…?” Jackpot bazdmeg… Ekkora \u00e9szl\u00e9nyt. H\u00e1t nem eresztett\u00e9k el intelligenci\u00e1val, de ez van. Mellett\u00fcnk a n\u00e9gyes \u00fcl\u00e9sben a sr\u00e1cok m\u00e9g tartott\u00e1k magukat, de elcs\u00edptem egy elfojtott n\u0151i kacajt a h\u00e1tam m\u00f6g\u00fcl… K\u00f6zben h\u00e1la isten a busz m\u00e1r suhant hazafel\u00e9.
\nEzek ut\u00e1n, k\u00e9rn\u00fcnk se kellett, Iv\u00e1nka kital\u00e1lta a gondolatainkat, miszerint szeretn\u00e9nk m\u00e9g t\u00f6bbet hallani ellen\u00e1llhatatlan mosoly\u00e1r\u00f3l, \u00e9les esz\u00e9r\u0151l, \u00e9s hogy mennyire d\u00f6glenek ut\u00e1na a n\u0151k, de \u0151 lepattintja \u0151ket mag\u00e1r\u00f3l… \u00c9ppen valami g\u00e9pet szerelt m\u00faltkor, telep\u00edtgetett m\u00e1r sokadik alkalommal, merthogy ilyesmivel is foglalkozik, \u00e9s h\u00e1t nagyon r\u00e1kattant a fazon l\u00e1nya, alig b\u00edrta levakarni mag\u00e1r\u00f3l, hogy ne r\u00e1ngassa el a g\u00e9pt\u0151l… H\u00e1tt\u00e9rb\u0151l egy halk besz\u00f3l\u00e1s:
\n– „Vagy ink\u00e1bb az\u00e9rt, hogy hozz\u00e1 ne ny\u00falj, mert megint elk\u00farod…” – majd felt\u00f6r\u0151 nevet\u00e9s m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk. Persze Iv\u00e1nka nem vette \u00e9szre mag\u00e1t, tal\u00e1n \u00fagy k\u00f6nyvelte el mag\u00e1ban, hogy ez az \u0151 ellen\u00e1llhatatlan humor\u00e1nak az eredm\u00e9nye…
\nK\u00f6zben r\u00e9g elhagytuk m\u00e1r a Sasadit, \u00e9s Iv\u00e1nka megk\u00e9rdezte, hogy meddig megy\u00fcnk. A csajszi k\u00e9rd\u0151n n\u00e9zett r\u00e1m, \u00edgy megk\u00e9rdeztem t\u0151le:
\n– „Alhatunk n\u00e1lam, akkor ugye Templom t\u00e9r, vagy n\u00e1lad, ahogy gondolod.”
\n– „Aludjatok a pasidn\u00e1l, akkor egy helyen sz\u00e1llunk le…” – mondta erre Iv\u00e1nka. \u0150 m\u00e9g nem tudta, hogy ezzel megoldotta a k\u00e9rd\u00e9st:
\n– „Na de nem azt mondtad, hogy reggel j\u00f6n a szerel\u0151, hogy felrakja az \u00faj g\u00e1zbojlert? \u00c9n lust\u00e1lkodni akarok veled reggel, nem \u00fctvef\u00far\u00f3ra \u00e9bredni…” – n\u00e9zett r\u00e1m k\u00e9rd\u0151en a csajszi.
\n– „Val\u00f3ban, j\u00f3 is hogy mondod, t\u00f6kre kiment a fejemb\u0151l…”
\n– „Akkor meg Tulip\u00e1n utca, az meg a k\u00f6vetkez\u0151, \u00fagyhogy szia Iv\u00e1n!” – \u00e9s f\u00f6lpattant az \u00f6lemb\u0151l, \u00e9s lekent k\u00e9t puszit annak a kret\u00e9nnek (\u0151 m\u00e1r nem l\u00e1tta, de miut\u00e1n lesz\u00e1lltunk, a kab\u00e1tk\u00e1ja ujj\u00e1nak v\u00e9g\u00e9vel j\u00f3l v\u00e9gigt\u00f6r\u00f6lte a pofij\u00e1t k\u00e9toldalt…). \u00c9n m\u00e1r nem kezeltem Iv\u00e1nk\u00e1val, csak intettem neki, a t\u00f6bbi utast\u00f3l meg megkaptuk az egy\u00fctt\u00e9rz\u0151 vigyorokat, mikor lesz\u00e1lltunk.
\nOtt \u00e1llt k\u00f6zvetlen\u00fcl el\u0151ttem, fogva mindk\u00e9t kezem, \u00e9s mindketten vigyorogtunk a t\u00f6rt\u00e9nteken, mint az alma a f\u00e1n. Hideg volt, \u00edgy kicsit k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dott, \u00e9s csak annyit mondott halkan, hogy k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, majd a nyakamba ugrott, \u00e9s j\u00f3l megszorongatott. Ahogy eleresztett, l\u00e1gyan k\u00e9t puszit lehelt k\u00e9t oldalt az arcomra, ami kicsit k\u00f6z\u00e9p fel\u00e9 cs\u00faszott. \u00cdgy a harmadikn\u00e1l az ajkai s\u00farolt\u00e1k az ajkaimat, amib\u0151l is egy l\u00e1gy puszi lett, majd a legl\u00e1gyabb cs\u00f3k lett bel\u0151le, ami ut\u00e1n meg kellett fognom, mert kicsit megremegtek a t\u00e9rdei… \u00c9des volt, ahogy szinte bocs\u00e1natk\u00e9r\u0151n a karjaimba kapaszkodott. Megcs\u00f6rrent a telefonja, \u00edgy elengedtem. Felvette, de k\u00f6zben l\u00e1gyan tov\u00e1bbcs\u00f3kolgatott. Az apja volt, k\u00e9rdezte, hogy hol van. Mondta neki, hogy mindj\u00e1rt otthon, de csak az \u00e9jszakait \u00e9rte el. \u00cdgy elindultunk. N\u00e9h\u00e1ny h\u00e1zzal bentebb lakott csak, pont ott, ahol az utca befordul jobbra. A kapuhoz \u00e9rve mag\u00e1hoz h\u00fazott, \u00e9s egy szenved\u00e9lyes cs\u00f3k ut\u00e1n ism\u00e9t el kellett kapnom:
\n– „Ne haragudj, de szinte elolvadok, ez\u00e9rt a t\u00e9rdremeg\u00e9s… K\u00fcl\u00f6nben is, miattad van…!” – \u00e9s huncut mosollyal megvonta a v\u00e1ll\u00e1t.
\n– „Beh\u00edvn\u00e1lak, de ap\u00e1m meg\u00f6lne…” – mondta.
\n– „Semmi baj. Holnap?” – k\u00e9rdeztem.
\n– „Csak holnap…?” – \u00e9s ism\u00e9telten k\u00f6ny\u00f6rg\u0151n n\u00e9zett r\u00e1m, azzal a huncut mosollyal az ajkai sz\u00e9l\u00e9n.
\n– „Rendben, akkor holnap.” – konstat\u00e1ltuk mindketten a dolgot, mikor felgyulladt a kapun\u00e1l a villany.
\nGyorsan telefonsz\u00e1mot cser\u00e9lt\u00fcnk, majd fel\u00e9m ny\u00fajtotta a kez\u00e9t:
\n– „Ne haragudj, Peti, \u00e9n m\u00e1r tudom, t\u00e9ged hogy h\u00edvnak, \u00e9s \u00e9n m\u00e9g be sem mutatkoztam neked, h\u00e1t ezt most megejten\u00e9m: Vivien…” – mondta ism\u00e9t azzal a huncut vigyorral a sz\u00e1ja sz\u00e9l\u00e9n. Kezet fogtam vele, majd k\u00f6zelebb h\u00faztam magamhoz, \u0151 meg \u00e1t\u00f6lelt:
\n– „\u00c9s k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m…” – \u00e9s ism\u00e9t a nyakamban k\u00f6t\u00f6tt ki, majd azt\u00e1n a karjaimban, v\u00e9g\u00fcl pedig egy l\u00e1gy cs\u00f3k \u00e9s j\u00f3\u00e9jtpuszi ut\u00e1n bement, de m\u00e9g visszafordult egy pillanatra:
\n– „Holnap reggel nincs itthon senki 8 ut\u00e1n. 9 k\u00f6r\u00fcl felkelek. De ut\u00e1ln\u00e9k egyed\u00fcl reggelizni…”
\n– „Rendben, ittleszek.” – mondtam.
\n– „Ok\u00e9! Aludj j\u00f3l!” – \u00e9s megint az a sejtelmes mosoly a pofij\u00e1n… Meg\u0151rj\u00edt m\u00e1r most…
\n– „Te is.” – v\u00e1laszoltam.
\n– „\u00dagy lesz…” – sug\u00e1rz\u00f3 arccal m\u00e9g k\u00fcld\u00f6tt egy puszit a bej\u00e1rati ajt\u00f3b\u00f3l, majd bement, \u00e9n meg elindultam haza.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

[Prol\u00f3gus] Azon p\u00e9ntekek egyike volt, amikor d\u00e9lut\u00e1nra kellett mennem dolgozni. A buszon nem voltak annyian, mint \u00e1ltal\u00e1ban, b\u00e1r ez d\u00e9lut\u00e1n 2 el\u0151tt annyira nem is meglep\u0151. F\u00fclessel befel\u00e9 igyekezt\u00fcnk a belv\u00e1rosba, \u0151 n\u00e9mi informatikai ell\u00e1tm\u00e1ny\u00e9rt sietett. A csukl\u00f3 el\u0151tti dupla \u00fcl\u00e9sben tett\u00fck le magunkat, m\u00e9g volt \u00fcl\u0151hely. A Sasadi \u00fatn\u00e1l […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[2],"tags":[3,9],"class_list":["post-33","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-blog","tag-publikacio","tag-viv"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/33","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=33"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/33\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":3278,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/33\/revisions\/3278"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=33"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=33"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.jadeye.hu\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=33"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}