Kezdőbejegyzés, összevontan, de többnyire Valentin nap

Kezdem talán azzal, hogy sokáig meg sem fordult a fejemben blogot írni, mert nem jutottam napjában nethez. Na meg hülyeségnek is tartottam, mert mégis minek… Csak hát elég sok dolog történik velem, így ha leírom, mikor van valami, megmarad, és nem felejtem el… ;o)

12-én végre sikerült regiznem a WiW-re! Ha a Kova nem küld meghívót… Fene megeszi a pannont, hogy 3-án bedöglött a fiókom, mert így a Latyuka küldte meghívó elveszett.

14-én reggel mindenre volt vágyam, csak valentinozni nem. Eszembe jutott, hogy Anikó megemlítette a 10-ét, mint lehetséges köszöntési időpontot,de persze azóta sem jelentkezett. Na ez aznap reggel ismét eszembe jutott (persze utána végül egész nap nem jelentkezett, mondjuk más sem, de mindegy).

A 40-esen munkába menet szokás szerint a várható hülye ügyfeleken járt az agyam. A hátsó ajtót támasztottam a lépcsőről, mikor felszállt a Tulipán utcánál egy aranyos, szőke csajszi. Volt benne valami, ami megfogott. Előttem állt meg, alig volt hely. Többször hátranézett rám, így megfogalmazódott bennem a gyanú, hogy esetleg ismerem (mondjuk ha ismerném, biztos nem felejtenék el egy ilyen csajszit – ha mégis, ne hari… ;o) ). Pár megállóval később, úgy a Villányi környékén már az ajtó bal oldalán sikerült megállnunk a kapaszkodónál a lépcső tetején. Úgy tudtam csak kapaszkodni, hogy az arca előtt kellett markolnom a vasat… Párszor szinte hozzáért az orrával a bőrkabátomhoz. ;o) Elég fura volt ez a közelség, párszor már azt hittem, ráhajtja a buksiját a karomra. Vitt egy kellemes színt a reggeli szürkeségbe, ami körülvett. Aztán közben beértünk a Móriczra. Előttem szállt le, de az út túloldaláig még együtt mentünk. Ott aztán a 41-es villamos megállójában összetalálkozott egy másik csajjal, akivel aztán visszafelé indultak el. Én meg mentem munkába… Sajna nem vagyok már az a nagy vagány, aki leszólítja, pedig rengeteg jó szöveg jutott eszembe, csak sajna már leszállás után… Örülnék, ha betehetnék ide egy képet a csajsziról, csak hát az meglehetősen hülyén vette volna ki magát, hogy “bocs, kell a képed a blogomba, lekaplak, oks?”…

Ha újra talizunk egyik reggel, majd erőt veszek magamon, és elhívom egy teára, vagy ilyesmi, persze telefonszámcsere on-the-spot… ;o)

[Valentin nap vége]

Kategória: Blog

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük