Fotózás – ezért hagytam fel vele évekkel ezelőtt

Bejegyzés kelte: 2017.05.15. | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Blog.

Jó pár, szerintem lassan már 10 évvel ezelőtt rendszeresen eljártam rendezvény- és koncertfotózni, amihez be is szereztem egy akkoriban egész jónak tekinthető kis szettet, és szerintem lőttem pár tényleg jó képet is. Elkövettem viszont több hibát is, bár ha eleve nem követsz el hibákat, akkor nincs is miből tanulni ugye.

Az első hibám az volt, hogy sosem kértem pénzt a fotókért cserébe. Ennek prózai oka volt: úgy gondoltam, és gondolom még most is, hogy attól, hogy valaki vesz egy DSLR-t, legyen az bármilyen jó gép is, még nem lesz tőle azonnal fotós, hiába hoz létre egy “Vezeteknev Keresztnev Photography” oldalt is gyorsan (én nem tettem), mert egyszerűen rengeteg időt és tanulást kell beletenni ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról, hogy már tud jó képeket csinálni. Tény, hogy egy jobb géppel könnyebb jobb fotókat lőni, de ez is egy olyan dolog, amiben gyakorlatot szerezni idő kell, és nem éreztem fairnek, hogy nemhogy nem profi, de még nem is igazán gyakorlott “fotósként” pénzt kérjek érte. Ráadásul azok a zenekarok, akiket fotóztam, általában közeli ismerősök voltak, és az ember csak ne húzza már le a közeli ismerőseit… (Meg amúgy senki mást se, de ez most mindegy is.)

A másik hiba, amit utána többszörösen is megtanultam, hogy nem szabad elkövetni: nem tettem a képekre vízjelet. Ez azért probléma, mert hiába egyezik meg az ember a képek átadása előtt az “ügyféllel”, hogy csak forrásmegjelöléssel lehetne felhasználni a fotókat, ez a forrásmegjelölés sokszor X okból mégis elmarad.

És akkor itt jön elő a harmadik probléma, ami a fenti kettőből adódik össze: nem elég az, hogy pénzhez nem jutott így az ember, de még a munkáját sem becsülték meg azzal, hogy a nevét feltüntessék. És ez utóbbi sokszor még sokkal inkább frusztráló és kiábrándító, mint az, hogy ingyen adtad az idődet meg az egészhez használt felszerelésed.

Pénzt utólag elkérni ugye már semmiképpen sem opció, így marad az, hogy szólsz az illetőnek, hogy oké, hogy felhasználta a fotódat bármihez, de tiszteljen meg azzal, hogy a nevedet is mellé írja.

Ilyenkor két eset van.

Az egyik, aki ilyenkor szabadkozik, és bocs meg minden, és végül kiírja a neved.

A másik, aki ilyenkor ahelyett, hogy kiírná a neved, válaszra sem méltatva inkább egyszerűen csak törli az adott képet, és a maga részéről ezzel elintézettnek is tartja a dolgot.

Nehezíti a helyzetet az, ha ezt mindennek tetejébe közeli ismerősöd teszi meg, pláne kellemetlen, ha egymás után több különböző ember is ugyanígy tesz.

El tudja-e venni az ember kedvét az ilyesmi az egésztől? El. Teljesen. Mert rendkívüli módon kiábrándító egy ilyen helyzet. Én ezért hagytam fel az egésszel. Mert meguntam, kiábrándultam az ilyen esetek miatt az egészből.

Érdemes ezzel foglalkozni? Utólag belegondolva persze nem, mert lehetne nagyvonalúan legyinteni, és továbblépni. De sokszor sajnos nincs jobb megoldás, mint nagyjából leépíteni az ilyen ismeretségeket, ha valakinek egyszerűen csak ennyit ért a dolog, hogy a nevedet kiírni már derogál. Ez meg szomorú, és teljesen üresnek érzi magát tőle az ember.

Az egyetlen jó megoldás talán, ahogyan egyébként az életben a legtöbb esetben: a megelőzés. Ingyen tényleg csak azoknak szabad megcsinálni bármit is, például így akkor egy fotózást, akikről száz százalékig biztos lehet az ember abban, hogy meg is becsülik az átadott munkát. A vízjelezés meg egyszerűen kötelező, több szempontból is.

A másik opció: hogy soha többé nem fotóz másnak az ember, csak saját magának. Mert akkor maximum magának tehet szemrehányást, ha valami nem tetszik.

(Ja és ha már fotózás, vonatkozó tartalom: Diplomáciából elégtelen.)

Tippek, hogy hogyan ismerjük fel a kamu “híreket” az interneten

Bejegyzés kelte: 2017.04.09. | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Blog.

1. Legyünk szkeptikusak a szalagcímekkel! A kamu hírek legtöbbször hangzatos, szenzációhajhász szalagcímekkel, sok vagy csupa nagybetűvel, és felkiáltójelek tömegével igyekeznek felkelteni a figyelmet. Ha egy szalagcímben szereplő sokkoló állítás hihetetlennek hangzik, akkor az általában hihetetlen is, mert nem igaz.

2. Ellenőrizzük a linkeket! A hamis vagy az ismert oldalak nevéhez megtévesztően hasonló címek használata szinte biztosnak mutatja, hogy kamu hírrel van dolgunk. Sok kamu híroldal akár csak 1-2 karakteres eltérést használva utánozza a mintaként szolgáló valós oldal címét.

Szándékosan megtévesztő oldalak címei például:
– origo.hu helyett origo-hirek.net vagy origoblog.net
– index.hu helyett indexonline.hu

Szintén ide sorolható a .net vagy .info végződés, sok esetben az ilyen című oldalak nem tekinthetők megbízhatónak. Kivételek természetesen vannak.

3. Járjunk utána a hír forrásának! Bizonyosodjunk meg arról, hogy a hír forrása egy olyan oldal, amelyiknek már megvan a jó hírneve és pontosnak tekinthető. Ha a hír valami számunkra ismeretlen oldalról származik, nézzük meg annak az oldalnak az impresszumát, illetve keressünk több forrást is.

4. Ha nem tudunk az adott nyelven, legyünk kifejezetten óvatosak. Sok esetben egy-egy idegennyelvű videó alá teljesen más tartalmú feliratozást tesznek. Szintén előfordul, hogy ugyan hivatkoznak egy másik oldal idegennyelvű cikkére, de abban valójában tartalmilag más van, mint amit az általunk olvasott hír állít. Amennyiben nem értünk azon a nyelven, amin az adott tartalom van, csak akkor bízzunk meg a feliratozásban vagy fordításban, ha mindezt egy ismert és megbízható oldal készítette el.

5. Vegyük észre a szöveg hibáit! Sok kamu híroldal esetén rendszeresek a szövegben az elírások vagy helyesírási hibák, vagy a szöveg tagolása is furcsa. Amennyiben több hibát is észrevettünk, kezeljük erős fenntartásokkal az olvasottakat.

6. Ellenőrizzük a fotókat! A kamu hírekben sokszor manipulált képekkel vagy videókkal találkozhatunk, vagy az is elképzelhető, hogy maga a kép vagy videó eredeti ugyan, de azt kontextusából kiragadták, és teljesen más körítéssel tálalják, mint amiről eredetileg egyébként szó volt. Egy adott képre annak linkje alapján könnyen rákereshetünk például a Google képkeresőjével, vagy a TinEye használatával.

7. Ellenőrizzük a dátumokat! Rengeteg esetben fordul elő, hogy sokan évekkel korábbi híreket osztanak meg új hírként. Az is előfordul, hogy egy kamu hírben nem állnak össze az események dátumai, vagy egyszerűen megváltoztatott dátumok szerepelnek benne.

8. Ellenőrizzük a bizonyítékokat! Ellenőrizzük le a szerző által megadott források pontosságát. A megfelelő források hiánya, vagy nem nevesített és így leellenőrizhetetlen szakértők megszólaltatása szintén a hír kamu voltára utalhat.

9. Nézzük meg más médiumok azonos témájú híreit! Ha sehol máshol nem szerepel egy adott hír, az jelezheti a hír kamu mivoltát. Ha viszont több, megbízhatónak tartott híroldal is szót ejt a témáról, még ha más-más nézőpontból is, akkor az a hír igaznak tekinthető.

10. Lehet, hogy pusztán szatíra vagy vicc az adott hír. Néha a kamu híreket nehéz megkülönböztetni a nyíltan szatirikus vagy viccoldalak híreitől. Ellenőrizzük, hogy az adott forrás esetén ismert-e, hogy viccoldalról van-e szó, ez legtöbbször az oldal impresszumában is szerepel. Például bármilyen abszurd módon hihető is adott esetben, de egy Hírcsárda cikket nem kell elhinni.

Egyes hírek szándékosan hazudnak. A legfontosabb a kritikus gondolkodás, a több forrásból való tájékozódás és a leginkább célravezető csak olyan híreket megosztani, amelyek esetén biztosan tudjuk, hogy megbízható a hátterük.

Indiai SEO spammerek

Bejegyzés kelte: 2016.09.20. | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Blog.

Már önmagában az is baromira ironikus és nem kevésbé önellentmondásos, hogy spamben próbál ügyfeleket vadászni magának egy rakat indiai cég, hogy keresőoptimalizálási szolgáltatást értékesítsen.

Egy rövid magyarázat azoknak, akik nem tudják, mi az a keresőoptimalizálás. Ez gyakorlatilag arra szolgál, hogy az internetes keresők (mint például a Google kereső) nagyobb valószínűséggel dobják fel a találatok között mi oldalunkat, ha valaki rákeres arra, hogy pillangószív, és mi történetesen épp pillangószív gyártásával foglalkozunk.

Ennek alapján ha valaki SEO-val foglalkozik, akkor ha én a SEO kulcsszót beírom a keresőbe, akkor az ő oldalát kell(ene) előkelő helyen feldobja.

A SEO gyakorlatilag indirekt kapcsolatfelvételi forma, ugyanis az internetező maga kell, hogy ránk keressen. A spam küldése viszont teljesen ellentétes a SEO-val, ilyenkor direktben, kéretlen levelekkel tömi meg az egyszeri spamküldő a postafiókunkat.

Spamre válaszolni legtöbbször hiábavaló: általában már eleve hamisított, nem létező címről küldik, hogy válaszolni se lehessen rá. Ha a válasz megszerzése a cél, akkor legalább a válaszcím helyes – ami pedig sokszor eltér a feladó címétől. Ha viszont más a feladó, és más a válaszcím, az már olyan, mintha az adott spametelő szándékosan meg akarna minket téveszteni. Ráadásul a spamek többségében a képek külső szerverről töltődnek be, ezzel rögtön követhető, hogy valaki megnyitotta-e a spamet, és így könyvelhető, hogy valós, és használatban lévő címről van szó – amit pedig akkor el lehet adni másoknak is, hogy ők is elküldhessék a szemetüket. Visszakanyarodva a válaszoláshoz: ez szintén azt eredményezi, hogy a címünket külön feljegyzik, mint élő, spammelhető cím.

A spamküldőkkel leginkább egy valamit lehet tenni, hogy kitoljunk velük: húzzuk az idejüket.

Ezért én újabban az összes ilyen SEO-spammer indiainak az alábbi választ küldöm vissza:

spam-valasz

Sounds great!
The company, you are working for, where is it located?
Or are you an individual, working alone?
Perhabs you could let us know a few references you did the seo for.

Seo is a constantly changing area. How much experience do you have?
Please let us know your webpage address!
And a phone number, Skype, etc. where we may get in touch.
My marketing manager would like to have a conference call about your offer, discussing the details and costs.
My timezone is GMT+2, what is yours?
I can also arrange a personal meeting with you (and your colleagues) here at our office.
No worries about the travel costs, we can cover it.
Give me a feedback, when you get this.

Megvan a poén benne? Nincs? Akkor olvasd össze a sorok nagy kezdőbetűit.

És ezt már a sokadik spammer nyalja be. Külön komikus, amikor válaszolnak rá. Na olyankor csinálok egy képernyőfotót, amin látszik az ő levelük alatt a korábbi válaszom, és azon bekarikázom nekik pirossal a kezdőbetűket, szövegként meg csak annyit kapnak, hogy ugyan nézzék már meg a csatolt képet:

seo-valasz

Na erre valamiért még egyszer sem érkezett válasz – ellenben mostanában egyre kevesebb az indiai SEO-s spam (cserébe, és ettől függetlenül viszont megszámlálhatatlanul sok a kínai és orosz).

Canon EF 100-400mm F/4.5-5.6 L IS objektív pormentesítés

Bejegyzés kelte: 2014.09.06. | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Blog.

Mikor pár évvel ezelőtt, még aktív fotós koromban megvettem a címben szereplő Canon EF 100-400mm F/4.5-5.6 L IS objektívet, már akkor volt benne az első lencse mögött egy nagyon feltűnő, és pár kisebb porszem. Mivel az objektív majdnem olyan, mint egy dugattyú, mert tekerés helyett tolni vagy húzni kell az állításhoz, így a használat során óhatatlanul beszívhat port, ráadásul ha mindez a gép felőli végéhez kerül az objektívnek, adott esetben a szenzorra fújhatja azt.

canon_01

Az objektívek többségét nem zavarja, ha porszem van a lencséken, mert az ilyen porszem általában túl közel van ahhoz, hogy a képen nyomot hagyjon, pláne egy teleobjektív esetén. Esetemben sem volt gond ezzel, viszont mégis zavart a tudat, hogy ott van a lencsén több porszem is, amiket sehogyan sem tudok eltüntetni fújkálással, vagy lerázással. Évekig békén hagytam a dolgot, de ma valahogy vérszemet kaptam, és végigtakarítva az egész fotós felszerelést, a gépem szenzorán lévő szösz eltávolítása után az objektív sem úszhatta meg. A képek nem sajátok, a LensRentals oldalásról vannak, ami alapján én is szétszedtem az objektívet.

Nyilván ha garanciális lenne még az objektív, akkor talán bevittem volna márkaszervizbe, főleg azért, mert nem egy olcsó darab még használtan sem, és ha az ember nem ért ezekhez, könnyen tönkre lehet vágni, ahhoz meg drága játék. Nagyon drága. De egyrészt már nem garanciális, ezért is mertem nekiállni magam, másrészt én személy szerint sokkal jobban szeretem a várd meg helyben típusú ügyintézést, mintsem az adott esetben akár több napra is otthagyós verziót, harmadrészt meg babráltam már finommechanikás dolgokat, úgyhogy nem tartottam attól, hogy elrontom. Így hát maradt az, hogy megcsinálom magam.

Először is az ezüst gyűrűt kell leszedni, amit összesen 3, süllyesztett csavar fog, amiket 1mm-es, lapos fejű csavarhúzóval lehet kicsavarni:

canon_02canon_03

Nálam az egyik csavar feje már kissé meg volt sérülve, így itt majdnem meghiúsult a küldetés, de végül sikerült kiszedni mind a hármat, így lecsúsztathattam az ezüst és piros gyűrűket az objektív eleje felé. Ezzel elérhetővé vált újabb 3 csavar, ezek már + fejűek. Itt az eredeti leírás arra figyelmeztetett, hogy ezt a 3 csavart még könnyebb beletörni, mint az ezüst gyűrűt tartókat, mert ezek be vannak ragasztva.

canon_04

Nekem ezekkel szerencsére semmi bajom nem volt, az iPhone-ok szétszedésénél használt + fejűvel probléma nélkül kicsavarodott mind a három.

canon_05

Ezután persze még mindig nem jutottam sokkal bentebb, csak a külső borítás felső része jött le, de a poros lencséhez még mindig nem fértem hozzá.

canon_06

A következő csavar szabályozza egyrészt a külső borítás alsó részének csúsztathatóságának hosszát, másrészt a manuális fókuszt állítja balra vagy jobbra tekerve. Ráadásul ennek egy csésze forma alátétje is volt, így kicsavarás után oda kellett figyelni, hogy mind a csavar, mind az alátét megmaradjon, ellenkező esetben elég nagy baj lenne.

canon_07

Miután a csavart kiszedtem, az objektív eleje felé ez a borítás is lehúzható lett:

canon_08

Persze ettől még mindig nem fértem hozzá úgy, hogy a felső lencsetag alatt le tudjam porolni. A leírásban ennél tovább nem mennek, ráadásul csak pumpás eszközzel próbálja meg a réseken keresztül lefújni a porszemeket. Nekem viszont sem ilyen pumpás fújkáló eszközöm nem volt, sem nem tudtam sehogy lefújni a felső lencsetag aljára tapadt porszemet. A lefújt por ugyanakkor benne marad az optikában, és annak dugattyús működése miatt később ismét az egyik lencsére kerülhet, így én inkább a teljes eltávolításukra szavazok.

canon_09

Az alábbi képen látható 3db fehér, műanyag alátétes csavar mellett a kalibráláshoz használt 3db fekete csavart is ki kellett csavarnom ahhoz, hogy a felső, dupla lencsetagú részt le tudjam emelni, és az alján megtapadt port le tudjam törölni. ezek is mind + fejűek voltak.

canon_10

A kalibráló csavarokat úgy tűnik, ragasztóval fixálhatták a gyártósoron, mert szerencsére mindegyik feje alatt volt valami kis anyagmaradvány a fekete karimán, ami teljesen pontosan jelezte, hogy hol foglalnak helyet ezek a csavarok. A szétszedés után ugyanis pontosan vissza kell tenni az első lencsetagot, és ezekkel a kalibrációt rögzítő csavarokkal lehet finomhangolni a lencserendszert. Mivel itt a csavarok kiszedése után láthatóan megmaradt azok pontos helye a ragasztóanyag maradékának köszönhetően, így nem kellett külön megjelölnöm azokat, de más esetben ez elengedhetetlen lett volna, mert anélkül a fókuszálás bánja.

Miután letöröltem a lencsét mikroszálas törlőkendővel, már csak össze kellett raknom. Az első lencsetagot pontosan visszailleszteni kissé nehézkes volt, de végül sikerült, és a fehér alátétes csavarok becsavarása után már csak lazán be kellett tekerni a feketéket is, majd pontosan a korábbi ragasztónyomokhoz passzolóan elforgatni a lencsetagot, és meghúzni a kalibrációs csavarokat. Ezután visszakerült a borítás két része, majd végül a piros és az egészet lezáró ezüst gyűrű, és már csak ki kellett próbálni. Természetesen hibátlanul működik, de elsősorban azért, mert sem a csavarok nem toltak ki velem, sem nem kellett jobban szétszednem. Mindenesetre nem a gyenge idegzetűeknek való játék, a türelem meg szintén közrejátszott.

De végre teljesen pormentes. 🙂

Egy év passzivitás facebookon

Bejegyzés kelte: 2014.01.29. | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Blog.

Bő egy éve döntöttem úgy, hogy a facebookos aktivitásomat leszűkítem kizárólag arra, ami a projektjeim miatt szükséges, illetve csak üzenetküldésre fogom használni. Az eredményeken nem lepődtem meg, de azért érdemes végignézni, milyen eredményt hozott mindez.

Barátok. Akikkel egyébként is tartom a kapcsolatot, azokkal eddig sem facebookon kommunikáltunk, így velük nem igazán változott semmi. Talán most, hogy már hónapok óta Amerikában vagyok, így ez valamelyest átalakult, mert email helyett  átszoktunk valamiért a facebookra. De akikkel napi kapcsolatban vagyok, azokkal ennek ellenére is megmaradt a facebookon kívüli opciók használata, telefon, iMessage, FaceTime, Skype, Viber, kivel mi.

Ismerősök. Itt azt vettem észre, hogy rengetegen elkezdtek felszívódni. Mivel 1-1 kivétellel nem gyártok már az ismerősök számára látható aktivitást, nem írok ki semmit, nem osztok meg, nem szólok hozzá, nem osztogatom a lájkokat, így gyakorlatilag nem vagyok érdekes. Vannak, akiknél ez az inaktivitás azt eredményezte, hogy töröltek az ismerőseik közül.

Aztán amióta a Facebook Purity képes ezt is kijelezni, tehát hogy ki törölt az ismerősei közül, egyre viccesebb eredményeket lehet látni. Eddig is fel-feltűnt, hogy láttam, hogy adott ismerőseim köszöntgetnek egy (korábbi) közös ismerőst a születésnapján például, és nekem mégsem mutatta a facebook, mint aktuális ünnepeltet. Majd ezek után a profiljára kattintva már az volt, hogy “add friend”, egyértelműsítve, hogy közben az illető törölt az ismerősei közül.

A kérdés csak az, hogy vajon akkor is törölt volna-e, ha aktív maradok? Ez már sosem derül ki. (Ilyenkor csak az a “viccesebb”, amikor kicsivel később be-/visszajelöl az illető.)

Az ismerősökkel kapcsolatban az egyetlen aktivitásom annyi maradt, hogy akinek születésnapja van, annak írok egy privát üzenetet. Nem a falára, nem hozzászólásban, nem csoportos üzenetben, stb. Kizárólag személyesen neki. Ezzel kapcsolatban is van egy érdekes tapasztalatom. Az emberek többsége viszonylag rövid időn belül visszaír legalább egy “köszi” jellegű választ. Vannak azonban olyanok, akik el sem olvassák az üzenetet, ők nyilván szintén passzívak az oldalon. Aztán van még két újabb csoport.

Az elsőbe azok tartoznak, akik rendszeresen osztogatnak meg dolgokat a falukon, mégsem olvassák el az üzenetet. A másikba pedig azok sorolhatóak, akik elolvassák ugyan az üzenetet, de egy “köszi” már nem megy. Valójában egyik csoport tagjait sem értem, de én legalább megtettem, ami tőlem tellett, írtam nekik, aztán az, hogy ők nem reagáltak, az már az ő dolguk. (Ugyanehhez kapcsolódik, hogy amikor pár éve direkt elrejtettem a születésnapomat facebookról, a következő alkalommal azonnal észrevehető volt, hogy drasztikusan csökkent azoknak a száma, akik felköszöntöttek.)

Ez az egész inaktivitás közben egyúttal azt is megváltoztatta, hogy milyen hírek jelennek meg a hírfolyamomban, ugyanis a facebook mindig igyekszik azoknak a megosztásaiból többet mutatni, akikkel látja a megfelelő interakciót a hozzászólásaink, lájkok, megosztások, becsekkolások, képeken való megjelölések, stb. alapján. Mivel viszont az én aktivitásom kizárólag az üzenetváltásra, illetve a projektjeim oldalainak kezelésére korlátozódott az elmúlt egy évben, így gyakorlatilag csak azok maradtak a hírfolyamban, akikkel viszonylag gyakran váltok üzenetet. (Illetve mintha szinte bosszantani akarna: némely ismerősöm esetén gyakorlatilag folyamatosan csak jelölgetem, hogy nem kívánok többet látni az adott megosztásból, mégis folyamatosan az orrom alá dörgöli az újabbakat ugyanabban a témában. Persze ha ezt veszi alapul, mint interakciót az illetővel, akkor kvázi érthető, de hát ez abszurd…)

A facebookon egy ideje lehetőség van adott oldalakról származó megosztások elrejtésére is, de ez sem tűnik úgy, hogy jól működne, mert noha többször is letiltottam, hogy adott oldalról származó vackok megjelenjenek, mégis ott vigyorognak sokszor az arcomba újra és újra. Kifejezetten zavaró tud ez lenni, amikor valami uszító és gyűlöletkeltő témában megjelenő megosztások jelennek meg így a tiltás után is… (Na meg persze egyre több lájkharácsoló szeméthalomról osztogatnak meg tartalmat adott ismerőseim.)

Persze azért van előnye is a dolognak. Még december 3-án, Key Westben a Duval street-en megtaláltam egy partiőrséges lány ID-kártyáját a földön. Hiába néztem gyorsan körbe, nem találtam semerre, úgyhogy megkerestem facebookon. Szerencsére a profilképe és a kártyán lévő kép nagyon hasonlított, így írtam is neki rögtön egy üzenetet, azt remélve, hogy kap róla egy push-t, és megnézi, és így még aznap este vissza tudom neki adni a kártyáját, amíg Key Westben vagyok. És akkor itt jön közbe a facebook egyik igen bosszantó része: ha olyan embernek írsz üzenetet, aki nem az ismerősöd, akkor a facebook az üzeneted egy “other” mappába teszi, és noha az üzeneteket megnyitva jelzi mellette egy (1)-essel, semmi más értesítést nem kapsz róla:

facebook_other_mappa

Innentől kezdve tehát ha erre külön nem figyel valaki oda, akkor nem is fogja észrevenni. A mobil appot használva pedig nem is fogod látni egyáltalán az így érkezett üzenetet.

Mindenesetre itt a lány január 23-án végül észrevette az üzenetet, mert egyúttal be is jelöltem, így mielőtt visszajöttem volna, még fel tudtam neki adni postán akkor pénteken, amit rákövetkező hétfőre meg is kapott. 🙂

Ugyanakkor túlnyomó részt a hírfolyam gyakorlatilag csak szeméttel van tele. Az emberek többsége nem azt írja le, hogy vele mi van, hanem bulvárcikkeket osztogat meg, folyamatosan fotelaktivistáskodik, politizál, vagy bármi más témában osztja az észt (itt külön kategóriát érdemelnének az átveréseket megosztogatók). Ha nem lenne semmi más ellensúly (mint például a fenti eset), és nem kellene a projektjeim miatt, illetve az üzenetküldő részét sem használnám, már nagyjából töröltem volna magam… Ehelyett egyre bővülő szűrőlistával kell eltüntetnem a szemetet. Tisztára, mint anno az iwiw.

Cincin over

Bejegyzés kelte: 2013.05.12. | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Blog.

Ma reggel 9:13-kor véget ért az elmúlt napok ámokfutása. Az egyik macskával egész éjjel “játszadoztak”, vagyis az egér mindig bement a ruhásszekrényem mögötti részre, ahol a macska nem érhette el. Az meg megunta, eljött onnan, elfeküdt henyélni. Az egér felbátorodott, megint nekiállt rágni, a macska megint nekiállt kergetni. Reggelig ez ment. Meguntam, világosban úgyis csöndben volt eddig az egér, kivittem hát a macskát, és megpróbáltam aludni.

Persze az egér nem hagyta abba a rágást és a zörgést. Na jó, akkor hajtóvadászat. Kimentem, hogy visszahozzam a macskát, de most csak a kisebb volt ott, amelyiket még nem láttam egeret fogni, így annyira nem bíztam a dologban. De hát macska az is, valami majd csak lesz. Kipakoltam a ruhásszekrény és a fal közti sarkot, de egyik dobozban sem volt. Na jó, akkor hátha a szekrény mögé bújt. Zseblámpát elő. Bevilágítottam, és megláttam. Ott ült a szekrény féltávjánál, így egyik oldalról sem lehetett elérni. Macskát be a másik sarokba (ahol kipakoltam mindent korábban), hogy várja a kiszaladó egeret, de ahogy az kirohant és meglátta, azonnal visszament a szekrény mögé, majd eltűnt. Végül kiderült, hogy a szekrény háta ki van nyílva a bal oldalán, és oda ment be.

Elkezdtem kiszedni a ruhákat, két fiókot, és látszott, hogy ott lapít a résben. Leugrott a ruhák közé, betettem egy macskát, az meg pont nem vette észre, így az egér kiszaladt, át a szobán a közben akadálypályává előlépett padlón, majd az íróasztalom felé közeledve (némi elkaplak – nem kaplak játék után, amit én játszottam vele) a másik macska elkapta, amikor az egér kiszaladt pár doboz mögül.

Először nem is voltam benne biztos, hogy elkapta, mert egy óriási ugrás után csak morgott a macska, de ahogy egy picit odébb mozdult, látszott, hogy ott van a szájában az a csóri egér:

IMG_0421

A macska meg nem zavartatta magát, nagyjából 5 perc alatt nyom nélkül eltüntette az egeret, csak a farka maradt belőle.

Ha az egér hajlandó lett volna bemászni az élvefogóba, már régen a hegyen szaladgálna fent, aztán maximum valami kóbor macska vagy más ragadozó fogja meg, de nagyobb esélye van, mint így, a lakáson belül. És mivel a macska egy pillanat alatt végzett vele, humánusabb megoldás volt ez így, mint mondjuk az egérragasztó.

Már csak azt remélem, hogy csak ez az egy volt belőle, és ez egyben azt is jelenti, hogy végig kell nézni a sarkokat, hogy vajon hol jöhetett be… Meg persze rendet is kell rakni, és takarítani.

Az egér

Bejegyzés kelte: 2013.05.11. | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Blog.

A harmadik éjszaka telt már el úgy, hogy nem tudtam jóformán 4 óránál többet aludni, mert valahogy egér került a lakásba. Az a kis rohadék itt rág, mászkál, zörög, és mindenféle zajt csap, de úgy, hogy egyszerűen képtelenség tőle aludni.

Első éjszaka még nem is gondoltam, hogy egér lenne, biztos csak valami bogár, ami bejött a nyitott ablakon, aztán most nem tud kiszabadulni sehogy.

Második éjszaka után úgy 5 óra körül nagyjából harmadjára felkelve a csaliként kihelyezett chipses zacskó zörgésére már tisztán látható volt, hogy egérről van szó: amikor odacsaptam a zacskóra, elugrott, és huss, el az egyik sarokba a bútorok és dobozok mögé. Kinyitottam a lakást, és már ott türelmetlenkedett az egyik szomszédságbeli macska, aki rendszeresen nálunk is kikönyörgi magának a mindenféle falatokat. Macskával fel a szobámba, ajtó becsuk, fogjál egeret. Persze az egér valami olyan helyre tűnt el, ahol nem volt megfogható, én meg 10-re mentem előadni, így nem értem rá sokáig szórakozni ezzel.

Napközben beszerzésre került egérfogó, az élvefogó fajtából, elvégre az egér nem tehet róla, hogy idebent nemkívánatos, tehát ezért még nem fogom megölni:

elvefogo

Kapott bele jó illatos kolbászt (a sajtot a közhiedelemmel ellentétben annyira nem szeretik), és némi édes illatú, csokis gabonapelyhet, majd megnyugvással feküdtem le aludni, mondván ez majd megfogja.

Úgy 2 óra alvás után ébredtem arra, hogy nem ott zörög a kis mocsok, ahol az egérfogó van, hanem a szoba másik sarkában. Kis rendezkedés után áthelyeztem ebbe a sarokba az egérfogót. Már épp sikerült volna visszaaludni, mikor ismét nekikezdett a zörgésnek. És köszönhetően annak, hogy az egérfogó fémből van, csak még hangosabban tette, mint korábban. Mondanom sem kell, bele persze nem mászott a rohadékja, csak kívülről kóstolgatta volna. Vagy nem jött rá, hogy kéne belemászni, vagy épp, hogy rájött a turpisságra. Vagy csak kövér, és nem fért át a lyukon.

Persze a rohadt zörgése miatt egyúttal minden állatbarát hozzáállásomat elvette az, hogy harmadik napja nem tudtam rendesen aludni. Úgyhogy most már vesznie kell. Macska a szobában, de persze napközben nagyjából hiába, mert a kis rohadék valahova elbújik. Ha más nem lesz, marad az egérragasztó, de azt lehetőség szerint elkerülném, mert eléggé kegyetlen megoldás.

Hozzáteszem, amióta lassan 25. éve élünk itt, sosem volt egérprobléma, mert mindig volt saját macska. De amióta az nincs, és ráadásul a velünk egy kapualjban lévő, velünk eredetileg közös kertű szomszédnál már 4 kutya van, amelyek a jó időnek köszönhetően már az éjszakát is a házon kívül, de elkerített kertben töltik, egyúttal távol tartják a szomszédságban élő és mindenfelé vadászó macskákat. Az egér viszont így probléma nélkül át tud hozzánk jönni a közös padláson keresztül, hiszen a kutyák miatt már nem járják be a macskák a szomszéd oldaláról nyitott padlást…

no_dogs

Oszd meg és uralkodj?

Bejegyzés kelte: 2013.04.21. | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Blog.

Amióta jóformán minden háztartásban elérhető az internet, vagy ha más nem, mobilon lehet nyomogatni, kinyílt a világ. Már legalábbis egy bizonyos része. Ugyanakkor nagyon sokan egyfajta átfolyóként interneteznek csak, semmiféle szűrést nem alkalmaznak: ha kapnak valamit, akkor annak legritkábban néznek utána, és gyakorlatilag változatlanul, ellenőrizetlenül adnak tovább bármit. Ez a helyzet azért ironikus leginkább, mert egy kattintásra van tőlük a kereső, vagy bármi online elérhető enciklopédia.

Egy újszülöttnek minden vicc új, így óhatatlanul lesznek olyanok, akik bármi szakállas baromságot benyalnak, hiszen még nem látták korábban, és eszükbe sem jut, hogy esetleg valaki szándékosan vagy csak a saját ostobasága miatt veri át őket. Egyszerűen csak naivak, és talán csak egy utópisztikus kép lebeg a szemük előtt az internetről, ahol nincs semmi rossz szándékú dolog.

A legjobban a facebookon lehet megfigyelni ezt a jelenséget. Fogalom nélkül oszt meg a sok ember általában segítő szándékkal jóformán bármit. Ráadásul éveken keresztül. Van, aki pár havonta kiteszi ugyanazt, és fel sem tűnik neki, hogy már legutóbb is kamu volt.

Screen Shot 2013-04-20 at 17.02.18

A segítő szándék nem baj. A gond akkor kezdődik, amikor a ez segítő szándék már a józan észt is legyűri, és fel sem merül az emberekben, hogy valami nem stimmel. Sokaknak elegendő egy beteg kisgyerek képe, vagy egy kiskutya-kiscica, aki lájkért könyörög: egyszerűen nem lehet neki ellenállni, és megosztják.

De ez egy szabad ország, így meg kell nekik hagyni az örömöt, hogy szabadon megosszanak bármit. Nem szabhatod meg, hogy mit gondoljanak vagy osszanak meg. Figyelmeztetni őket meg szélmalomharc, sok esetben nincs értelme. Nem érti, vagy nem is érdekli. Nem tudom, melyik a rosszabb. Egyszerűen el kell rejteni az ilyesmiket renitensen megosztókat: tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés, és jelentősen csökkenti a stresszfaktort. Sajnos az is tapasztalat, hogy még téged anyáznak le, ha figyelmezteted őket, mert az emberek egy része egyszerűen képtelen tolerálni, ha (pláne mások által is láthatóan) felhívod a figyelmét arra, hogy sajnos ostoba volt…

tumblr_m172f0IY751qzcq1ao1_400

iPhone 2G: hivatalosan függetlenítve

Bejegyzés kelte: 2013.02.11. | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Blog, iPhone.

Az AT&T még az első generációs iPhone megjelenésével szerzett kizárólagosságot az amerikai piacon az iPhone forgalmazására, és ez évekig így is volt, ráadásul az iPhone 3G megjelenéséig itthon hivatalosan nem is lehetett kapni iPhone-t. Így maradt az amerikai szürkeimport, és a függetlenítés.

Az iPhone 2G esetén maga a baseband van függetlenre írva a baseband szoftverének módosításával: egyszerűen kivették belőle azt a programrészt, ami a szolgáltatófüggőséget ellenőrzi, és engedélyezi az adott SIM használatát, vagy megtiltja. Ezen felül a használatához azért szükséges a jailbreak is, mert a lockdown-t patchelni kell, hogy ne kelljen minden egyes SIM csere után újraaktiválni a készüléket.

Amikor megvettem a készüléket még valamikor 2008 elején, mikor még szó nem volt az iPhone 3G-ről, már akkor eszembe jutott, hogy jó lenne, ha hivatalosan független lenne. Viszont annak idején nem volt erre semmi mód, és igazából szükséges sem volt, mivel itt maga a baseband van függetlenre írva, így azt restore sem törli, mert az a basebandet nem írja felül, így gyakorlatilag független marad a készülék egy restore után is, csak újra kell jailbreakelni.

Ugyanakkor időközben még múlt év április 8-án az AT&T lehetővé tette azon készülékek függetlenítését, amelyekre lejárt a hűségnyilatkozat. Így első utam az AT&T supportjához vezetett, és kértem tőlük a hivatalos függetlenítést, hiszen a készülékre már semmiképp sem lehetett élő hűség. Annak idején ugyanis valószínűleg úgy vették meg, hogy a hozzá tartozó előfizetést nem használták, viszont ez egyúttal problémát is jelenthetett, mert nem volt tisztázott a készülék helyzete.

Az AT&T végül nem is emiatt utasította el a kérést, hanem azért, mert “a készülék IMEI száma nem található meg a rendszerünkben, így nem tudjuk ellenőrizni, hogy lejárt-e már rá a hűségnyilatkozat”. Az számukra nem volt logikus, hogy ha nincs a rendszerükben a készülék, akkor nem is lehet rá hűségnyilatkozat, hiszen akkor benne lenne a rendszerben… Mindenesetre ezzel fel is adtam a dolgot, hiszen amúgy is függetleníthető a készülék.

Végül pénteken írt rám Szergely, hogy twitteren jött vele szembe egy nemhivatalos függetlenítéssel foglalkozó oldal, meglepően jó árral, és érdemes lenne tesztelni. Nézegettem korábban is az ilyen oldalakat, de a $25 környékű összegeket feleslegesnek tartottam rászánni. Most viszont $1.99-ért kínáltak expressz függetlenítést, tehát 1-24 órán belül. A jelentősen alacsony ár miatt eléggé szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban, de hát 2 dollárt még akkor is megért a dolog kipróbálni, ha esetleg átverés.

A nemhivatalos függetlenítés lényege, hogy a készülék IMEI száma nem hivatalos módon kerül fel a szolgáltató, majd az Apple független készülékeket tartalmazó listájára, de ettől függetlenül a folyamat többi része semmiben nem különbözik a hivatalostól. Így utána azok a készülékek is normálisan függetlenek lesznek.

Mivel PayPal fizetést is elfogadtak, így elindult a folyamat, és mivel nem fűztem hozzá túl sok reményt, meg is lepett, amikor nem egészen 4 órával később megkaptam az értesítést, hogy elkészült a dolog:

Screen Shot 2013-02-08 at 22.44.45

Persze a történet még nem ér itt véget, épp amiatt, hogy az iPhone 2G-nél a baseband van módosítva. Így előbb azt kellett visszaállítani a az eredetire a bootloaderrel együtt.

Ehhez a függetlenítésnél használt BootNeuter használata volt szükséges a még jailbreakelt rendszeren. Közben gondoskodtam arról is, hogy véletlenül se mókoljon vele bármit is az iTunes, így lelőttem a netet, mert nem volt egyértelmű, hogy okozhat-e bármi problémát, ha a módosított basebandet próbálná meg függetleníteni, tehát a seczone-t módosítani. Természetesen készítettem egy backupot, bár nem sok adat volt a készüléken.

Először is ki kell kapcsolni, hogy a készülék X idő után automatikusan lezárjon, mert akkor megszakad a folyamat, és az tönkrevághatja a készüléket. Szerencsére erre a BootNeuter is figyelmeztet, és addig el sem hajlandó indulni, amíg ezt át nem állítom.

Ezután tehát elindítottam a BootNeuter-t, ami ellenőrizte az aktuális beállításokat – ez egy függetlenített iPhone 2G esetén így néz ki:

IMG_0002

Ezután kikapcsoltam a Neuter és az Unlock opciókat, majd ráböktem a jobb felső sarokban a Flash gombra:

IMG_0003

Mivel ehhez a CommCenter elindulása nélkül kell betöltenie a rendszernek, így először azt újraindította az alkalmazás, ami után újból el kellett indítani a BootNeuter-t:

IMG_0004 IMG_0005

Ekkor újból ki kellett kapcsolni a Neuter és  Unlock opciókat, majd ismét rányomni a Flash gombra, mire a BootNeuter rákérdezett, hogy valóban ezt szeretném-e, de természetesen éppen ezt akartam, így rányomtam:

IMG_0006

A BootNeuter először a bootloader-t írta vissza, hiszen kikapcsoltam a függetlenítéshez szükséges Neuter opciót, ez egészen hamar megvolt, talán maximum 1 perc:

IMG_0007

Ezután automatikusan elindult következő, és hosszabb lépés, a baseband újraírása, ez nagyjából 2 perc:

IMG_0008

Mikor ez elkészült, egyszerűen leokéztam az üzenetet, ami után a BootNeuter újból be akarta volna olvasni az aktuális helyzetet, ugyanakkor ezt ilyenkor sosem tudja, hanem ki kell lépni belőle, majd újraindítani a készüléket

IMG_0009

Ezután már semmi egyebet nem tettem, mint restore-oltam a készüléket, aminek a végén az AT&T-s kártya helyett az egyik magyar SIM-emmel próbáltam aktiválni – ami sikerült is, tehát valóban független lett.

Innentől pedig már jailbreak sem kell a készülékre, amit egyébként már régóta csak szükségszerűségből használtam a függetlenítés miatt, mert valójában nem volt rá más okból szükségem. Igaz, útban sem volt. És bár az iPhone 4S-em miatt már bő 1 éve nem használok jailbreaket, mégis kuriózum egy gyári független iPhone 2G jailbreak nélkül. Híven szolgált évekig, így mindenképp megérdemelte a függetlenítést. 🙂

Önzetlenség

Bejegyzés kelte: 2012.11.03. | Szerző: Jadeye.
Kategóriák: Blog.

Sokszor előkerülő dolog, hogy létezik-e valódi önzetlenség. Legtöbbször azonban még a legönzetlenebb dologban is ott van az, hogy a másiknak adott dologgal őt szeretnénk boldognak látni, ami egyúttal minket is boldogabbá tesz. Tehát már nem is annyira önzetlen a dolog, hiszen noha az ő boldogságán munkálkodunk, az voltaképp egyben a saját boldogságunkat is elősegíti.

Akkor lenne ez teljesen önzetlen, ha mondjuk ismeretlen embernek adjuk, akit esetén nem érdekel minket, mi lesz vele holnap vagy azután.

De olyan emberrel szemben, akit fontosnak érzünk az életünkben, talán sosem igazán lehet igazán önzetlennek lenni.