Miért rögeszméje az összes csajnak, hogy egy pasinak csak arra kell?

[Március 10.]
Utolsó napom volt a cégnél. Páran mondták, hogy sajnálják, hogy elmegyek, de mindenki sok sikert kívánt az újhoz. Kicsit fura volt azt látni, hogy teljesen más fizetési viszonylatban is lehet kevés a pénz. Tesco-hoz képest ez elég jó pénz volt, de ahogy egyre fentebb van az ember, úgy ez a pénz is relatív módon lesz kevés. A bérszámfejtő csaj még 9-én felhívott, hogy valami baj van a bankszámlámmal, mert visszautalta a bank a pénzem. Kiderült, hogy elírtak benne két számot… Még jó, hogy visszajöt…! Így végül 9-én lett elutalva…

Délután még összefutottam a Dzsozival, megpróbáltam beprotezsálni a céghez, úgy is kell nekik ember. Át is küldtem az önéletrajzát a kisfőnöknek, remélem, összejön neki.

Dzsozizás után meg jöttem haza kajálni, mert ugye este meg buli Törökbálinton. Útközben még vadásztam volna mindenfele kis márkás whiskey-t, amolyan féldeciset, de nem volt sehol, gondolván, meglepem vele nőnapra utólag az Andit meg a Miselléket. Aztán végül felhívtam, és kérdeztem, jönnek-e az Ádámmal. Mondta, hogy persze. Meg akkor már megkérdeztem, mit szeret inni, erre kibökte, hogy Baileys meg Coronita. De gyorsan azt mondta rá, hogy nehogy vegyek, mert az drága. Végül nem mondtam neki, hogy mit veszek, de tudta, hogy számíthat a Baileys-re… Hazaérve kajáltam egy gyorsat, majd összeszedtem magam, aztán Zolikával uzsgyi Tesco vásárolni. Utána elcsíptünk egy 88-ast, pont időben jött, és közben megcsörgött a Tata, hogy megy a többség Birkába. Na én meg azt beszéltem az Andival, hogy Kobiban talizzunk, így megcsörgettem, hogy várjanak meg. Közben persze a buszon Zolikával nekiláttunk a Miller-eknek.

Odaérve először köszönni se tudtam az Andinak, annyian voltak. Végül sikerült, kicsit ki volt pirulva az arca, azt mondta, meg van fázva. Tényleg elég forró volt az arca, de jól esett a kinti hideg után… ;o) Mondtam neki, hogy hoztam valamit, csak ahhoz el kéne indulni Birkába. ;o) Aztán kicsit később odajött, hogy hadd írjon egy smst a Rékáéknak, hogy mindjárt megyünk le, csak megissza a sörét. Inkább felhívtam, az egyszerűbb volt. Pár perccel később megjelentek a Rékáék, hogy tízperc, mi? Jó, Andi megitta a sörét, összeszedelőzködtünk. Aztán Zolika meg a Tata még maradtak. Én meg vártam az Andit, hogy köszönjön végre körbe, és mehessünk, mert a Rékáék már kimentek… Nagy nehezen sikerült végre elindulnunk, így előkerült a táskámból a Baileys. Azt mondta, aranyos vagyok.

Leérve Birkába, az is televolt egy csomó ismeretlen arccal. Hurrá, ebből nem lesz nyugis biliárdozós este – fordult meg rögtön a fejemben. Pedig előző szombaton tökjól elvoltunk szerintem, mókás dolog mást biliárdozni tanítani, főleg ha az ember szintén nem profi. De maga a helyzet az jó volt. Ami szar volt, hogy mindenki elvolt minden fele, én meg jól ottmaradtam az asztalnál egyedül. Persze előtte azért elkortyoltuk az az üveg Baileys-t. Egyedül a Réka kérdezte meg, hogy mi van, hát először nem nagyon volt kedvem kifejteni neki, aztán elmondtam. Hogy mi lesz, nemtom, talán megbeszélik egymás közt.

Aztán valamikor 2 előtt nagyon elegem lett az egészből, így fogtam magam, és összeszedtem a cuccaimat, és feltűnés nélkül le akartam lépni. Persze pont azokba botlottam bele, akiket el akartam kerülni, lásd Andi, Réka. A Réka utánam is jött, hogy ne menjek már, így az éjjel két órás 972-es végül elment, így maradtam. Talán jobb is volt…

Valamikor 4 óra körül látom, hogy Andi meg a Réka nagyon keresnek valamit, hát eltűnt az Andi telefonja. Vettem is elő a sajátomat, és miután ki lett lőve a zene, meg is lett. Ott állt az a buzi köcsög, támasztotta az ajtófélfát, és kívülről lehet úgy látszott, mintha orálisan akarnám izgatni azt a szemetet, meghallottam, hogy a zsebre dugott kezében csörög valami, ami csak az Andi telója lehetett. Először beintett a rohadék, majd mikor pár másodperccel később már jó páran álltuk körül, akkor elővette a telefont, és volt pofája azt mondani, hogy az Andi adta neki oda. Sajnos nem lett fölszabdalva az orcája, vagy kiegyenesítve a fogsora, de azt kellett volna. Szegény Andi annyira kiakadt, hogy majdnem még a könnye is kicsordult. Meg is értem, én is allergiás vagyok a telefonomra. Mint kiderült, kint volt a teló az asztalon, aztán egyszer csak behúzta a rohadék. Jó, oké, nem kellett volna kinthagyni, de fene gondolta, mindig volt ott valaki, mindenki a mi társaságunkból, kivéve ezt a pár hulladékot. Legalább háromszor mondta nekem az Andi, hogy köszönöm, amiért meglett a telefonja. ;o) Látszott rajta, hogy eléggé kiakasztotta a dolog. Át is öleltem, meg kapott egy puszit a buksijára. Tarthatott volna tovább az az ölelés, bár én engedtem el…

Végül mikor eljött a fél öt, Zolika mondta, hogy szarul van, menjünk. Így én elindultam körbeköszönni. Andi valami ilyesmit mondott, hogy nekem köszönheti, hogy meglett a telefonja, és tényleg köszöni. Mondtam neki, hogy ugyan már, örülök hogy meglett. De tényleg, köszöni. Rámutattam az arcomra, hogy kérek egy puszit, és rendben. Kaptam is. ;o) Még mindig forró volt az arca, jólesően forró. Mondtam neki, hogy majd felhívom, meg majd kap tőlem egy nyakbaakasztót a telefonjához. Közben Zolika hajlandó volt megmozdítani a seggét, így elindultunk a buszhoz. Valahogy hazaértem, de a sztori álmomban sem hagyott nyugodni. Azért elég pofátlan dolog így telefontnyúlni… És még volt pofája azt mondani, hogy az Andi adta oda neki… Mekkora egy hulladék ember vázzz…

Most írok a Rékának, talán már felkelt…
[folytatása következik]

“Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő ajkain biztonságban van a neved.”
Kategória: Blog

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük