Elvileg ugyanaz… Vagy mégsem…?
Van egy dolog, amit igazán irigyelek az amerikaiaktól. És az pedig az, ahogyan a nacionalizmust kezelik.
Akárhányszor járok ugyanis Amerikában, nem telik el úgy ilyen alkalom, hogy ne futnék bele szinte bárhol amerikai zászlókba. Ez mondjuk középületeken egyáltalán nem meglepő, de itt a magánházakra gondolok. Vagy amikor egy városban egy óriási zászlórúdon focipálya méretű óriási zászlót lobogtat a szél. Vagy amikor víztornyok vannak díszítve ilyen festéssel. Vagy autók teljesen piros-fehér csíkba, és a motorház pedig kék és csillagos. Vagy Harley-k. Vagy amikor valakinek a ruházata ilyen, tetőtől talpig.
Talán nem csoda az ilyen fajta nacionalizmus, és az ehhez való pozitív hozzáállás, ha még nincsen elcsépelve ez egész, vagy meghurcolva. Valahogy az amerikaiak teljesen másképp értelmezik a hazaszeretet, és a nemzeti jelképeket nem használják fel olyan módon, ahogyan azt kishazánkban egyes csoportosulások teszik.
Mindennek persze hosszabb előzménye van, mindkét esetben. Országunkban sem egyik napról a másikra vált elcsépeltté, valamint a szélsőségesek „ismérvévé” a hétköznapi zászlóhasználat, és a nemzeti trikolór mindennapi használati tárgyakon való megjelenése.
De ameddig Amerikában a hazaszeretetre való nevelés pozitív képet fest a gyerekek felé, addig itthon ez a jelenlegi propagálóknak köszönhetően csak negatív jelleggel bír.
Míg Amerikában teljesen természetes lehet egy óriási nemzeti zászló használata egy videóklippben, és még esetlegesen ez csak növeli az eladási mértéket; addig ez itthon már épp az említett elcsépeltség miatt az adott előadót éppen a szélsőséges nacionalisták közé repítené igen hamar.
Pedig a tengerentúlon ezt sokan megteszik, gondoljunk csak Lenny Kravitz „American Woman” című számából készült klippre, óriási amerikai zászló előtt lép színpadra, amerikai zászló van ráfestve a nő autójára…
Persze sokkal egyszerűbb a hazaszeretetre való nevelést még gyerekkorban elkezdeni, így azon sem kell meglepődni, ha a gyerekeknek szánt műsorokban bukkan fel az amerikai zászló. Vagy szerezzünk egy tinisztárt, akiért visítva odavannak a gyerekek, és forgassunk vele egy Lenny Kravitz klippjére hajazó videót:
[youtube M11SvDtPBhA]
Valahogy épp emiatt az elcsépeltség miatt egyszerűen elképzelhetetlennek tartom országunkban bármi hasonló megmozdulás esetleges pozitív eredményét…
Van kiút ebből itthon? Nem tudom. De az biztos, hogy a negatív társításokat sokkal nehezebb lesz visszacsinálni, mint ahogyan azt gondoljuk – köszönhetően azoknak a barmoknak, akik ezt összehozták…
Mert ha feltűnt, épp miattuk van az, hogy egyre kevesebb a kokárdaviselő március 15-ének környékén. Nekik köszönhető, hogy a nemzeti ünnepek idején az emberek többsége inkább otthon marad, hogy kikerülje az esetleges szélsőséges megmozdulásokat és azok esetleges következményeit.
Szükséges volt ennyire a sárba tiporni a nemzeti jelképeket?