Egy 2 éves kisgyerek megvert egy 3 éves kislányt még 2011 decemberében Leicesterben, tegnap óta meg Facebookon terjed a kislány képe, mint tedd ki te is, ha a gyerekbántalmazás ellen vagy:

‎…Nem kérem hogy tetszikeld..De kérlek oszd meg ha Te is a GYERMEKBÁNTALMAZÁS ellen vagy…
(és a kép)

Szegény kislány. Tényleg. Már az óvodában is csak az erőszak van? Azért szerencsére (még?) nem általános a dolog. De áruld el nekem, számodra nem furcsa a gyerekbántalmazás ellen olyan képpel protestálni, amin egy 2 éves vert meg egy 3 évest? Ugyanis az az abszurd helyzet, hogy gyerekbántalmazni csak felelős, felnőtt ember tud, másik gyerek nem… De az eredeti hír alább:

Mother’s anger as girl, three, is sent home from nursery looking like this after being beaten black and blue by a two-year-old nicknamed Chucky

Az utóbbi napokban volt szerencsém a következőkhöz:

  • felelőtlen vadászok által kibelezett állatokhoz direkt odasétáló család képeihez (Most komolyan, mit várt a tisztelt apuka, mikor meglátta a vérnyomokat? Málnaszörpös nénikék battyogtak a kis kosaraikkal, és ahogy dülöngéltek, ki-kilottyant egy kis szörpike? Vér. Véres lesz az is, amit találsz! De apukából biztosan kibukott a ‘serlokkholmsz'(sic!), és gyerekestül gyorsan felkutatta a tettet. És csodálkozott. Én legalább a gyerekemet nem vittem volna magammal. Vagy utána nem csodálkoznék…);
  • állatkínzás, vagy meggyilkolt állatok képei (Amik ráadásul évekkel ezelőttiek, de persze a forrásnak nem néz utána senki, csak osztja meg bőszen, mert az majd megoldja. Meg hát…);
  • megsérült, megvert gyerekek, emberek képei (Ezek közül a legújabb a tegnap óta terjedő kislány képe, amit kontextusából ragadott ki az azt megosztó illető, és persze behergelte vele az ismerőseit, akik szintén azonnal szétszórták.).

Ezzel kapcsolatban az alábbiak jutottak eszembe, ami biztosan fel sem merül az ilyen képeket megosztókban.

Elsőként jöjjön a habituáció. A habituáció a legegyszerűbb tanulási forma: azok az ingerek, melyek gyakran érnek bennünket, elveszítik a hatásukat. Ha tehát kellően sokszor látsz például egy megvert gyereket, megkínzott állatot, vagy bármi erőszakos, véres képet, egy idő után nem veszed észre. Sem itt, sem másutt. Már egyszerűen nem hat meg. Tehát az összevissza osztogatással segíted. A bántalmazót. Hoppá?

Másrészről pedig: te komolyan szeretsz naphosszat ilyen képeket nézegetni? Ha nem, akkor minek osztod meg? Megosztod, aztán rajtad kívül ugyanezt megteszik mondjuk már 45.000-en, akkor szerinted nem ezzel lesz tele a hírfolyamod 2 napig? Avagy a fagyi visszanyal. Hoppá?

Facebookon meg van lehetőség arra, hogy töröljenek az ismerősök közül, vagy leiratkozzanak a posztjaidról. Tehát a sok ilyen tartalom megosztásával nem segítesz az adott kislányon például, viszont egyre többen lesznek, akik nem kíváncsiak a posztjaidra, mert csak az erőszak sugárzik belőlük.

Az is emberkínzás amúgy, ha folyamatosan erőszakos képekkel sokkolod az ismerőseidet. Az eredményeken meg akkor ne csodálkozz.

A Facebook felhasználási feltételei ráadásul kifejezetten tiltják az erőszakos tartalmú képek, videók, stb. megosztását. Ezeket a feltételeket a Facebook használatával elfogadtad, és magadra kötelező érvényűnek ismerted el. Tehát ha te is megosztod valakitől az adott véres képet, téged is felelősségre lehet vonni, és akár fel is függeszthetik, vagy törölhetik a profilodat. Megéri. Megéri?

Kategória: ÉrkezettBlog

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük