Svédasztalos állófogadás

Prológus: stílusos szóviccel élve ez a cikk is ‘hason-ló'(!) lesz az eddigi lovas írásokhoz, melyek célja igazolni azt a tézist, miszerint a magyar egy „lóbuzi” nemzet.

***

Szerdán Szergely kollégával egy mobilos fejlesztési konferencián jártunk, ahol -ha VIP jegyünk lett volna- az ebéd is benne lett volna a programban, éspedig egy svédasztalos állófogadás keretében. Ehelyett mi inkább kihasználtuk az időt, és tárgyaltunk pár fejlesztővel.

De azért persze bekukkantottunk a terembe, ahol az ebéd volt, ám ahol sem svéd asztalos, sem ál-ló nem volt sehol. Tehát a „svédasztalos állófogadás” is egy értelmetlen szóösszetétel ebben a formában, vagy legalábbis a szervezők nem voltak tisztában azzal, hogy mit is hirdetnek meg pontosan. Szerencsére nem tört ki botrány emiatt, mert akik esetleg mégis tisztában voltak egy valódi „svédasztalos állófogadás” mibenlétével, nem emeltek panaszt, vagy nem is vettek részt az ebéden.

Egy ilyen svédasztalos állófogadást a valóságban úgy zajlik, hogy van egy meghívott svéd asztalos bácsi, aki szép fafaragványokat farigcsál unalmas perceiben, még akár ezen a fogadáson is. Aztán az asztalos bácsi fogadja az ál-lovat vagy ál-lovakat, a többiek meg ezt nézik.

Miért érdekes mindez? Mert az köztudott, hogy ahogy egy svéd asztalos egy ál-lovat fogad, na az bizony nagyon szép, és megható. Például ha a svéd asztalos bácsi kellően fiatal még, és épp jó hangulatban van, akkor egy, a zsebéből előrántott IKEA-bútorból is képes azonnal több abraktartót vagy fapatkót faragni az ál-lónak. Vagy akár az ál-ló mását is, ezt álállónak nevezük. És ezeket aztán egy fabatkáért megvásárolhatja a helyszínen bárki.

Széljegyzet: A faragás szó is egyértelműen utal arra, hogy fából készül az adott mű, hiszen ezért fa-ragás az ige. Etimológiailag a ‘faragás’ szó a ‘fa-rágásból’ alakult ki, mert régen a rágógumit még igazi gumifából, foggal rágták ki. Ebből a tevékenységből lett a fa-rágás, amely később ‘fa-ragás’-sá módosult, és így használjuk ma is.

A svéd asztalosok szívéhez annyira közel állnak az ál-lovak, hogy amikor csak tehetik, kifaragják őket fából. Elég csak beírnunk a Gugli képkeresőbe, hogy swedish horses, és csupa falovat fogunk találni. Trója esetén is igazából svéd asztalosok faragták ki a falovat, de ez már réges régen a történelem ködös homályába veszett!

Az ál-ló elég messze áll a kapcoslótól, mert míg a kapcosló egy valódi -csak éppen kapcos- ló, addig az ál-ló a nevéből adódóan ál, tehát nem igazi. Az ál-ló nem utazik sem lóbuszon, sem pót-lóbuszon, hiszen nem igazi ló, így nem engedik fel, mert nem tudja elnyihogni, hogy hova szeretne menni.

Az ál-ló, mivel nem igazi ló, hanem csak ugyebár ál, így nem szorul a lovak által fogyasztott táplálékra sem, illetve paták helyett rendes lába van, amin ugyan lehet patkó, de legtöbbször inkább cipőt hord.

Egy ál-ló fogadása azért is kifejezetten örömteli, mert az ál-lovakból egyre kevesebb van. És mivel az ál-ló a svédeknél már teljesen kihalt, így a svéd asztalos bácsi emiatt kifejezetten szépen tudja fogadni azt az egy vagy több ál-lovat, amely ilyen rendezvényeken megjelenhet.

Az egyik ál-lóról még a Gugli is készített egy képet, persze véletlenül, hiszen ezek az ál-lovak egyébként eléggé visszafogott életetet élnek, és nem járkálnak csak úgy az utcán tucatszám. De a Guglinak kivételes szerencséje volt elcsípni egy ál-lovat fényes nappal, egy kihalt utcán:

Létezik még többek között „télálló”, „fagyálló” (ezek leginkább Izlandon), „hőálló”, „állólámpa”, „állófűtés”, ezek mind arra utalnak, hogy az adott ál-ló-típus milyen környezetben érzi jól magát, vagy miben kitűnő.

Az ál-lovakkal kapcsolatban a Gugli rengeteg információt tartalmaz, írjuk csak be, hogy „álló”, és keressünk rá. Azonnal látni fogjuk, hogy mennyire sokoldalú lény egy ál-ló.

Ha tehát máskor svédasztalos állófogadást ígérünk a résztvevőknek, akkor azt bizony tessék becsülettel betartani!